Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ferenczi Imre: Bodrogszentesi mondák és legendák

Meg is csinálta. Hiába monta neki az ördög, hát nem ébredt. Elment az Istenhez: - Uram, nem akar ébredni. - Eriggy! Mondd meg neki, „Bilaj, öld meg az ördögöt", akkor felébred. Elment az ördög a sárbul csinált bilajhoz. Azt monta neki, „Bilaj! öld meg az Istent!" Csak nem ébredt a sárbilaj. Újra elment az ördög az Istenhez. - Montam a büajnak, nem akar ébredni! Aszonta az Isten neki: - Eriggy! Mondd meg neki, hogy „Bilaj, öld meg az ördögöt!" Elment az ördög. Nem tudott mit tenni. Csak muszáj vót mondani neki, „Bilaj, öld meg az ördögöt!" Mikor ezt mondta, a bilaj felugrott. Neki az ördögnek, összebirkózott vele. Tehát a büajnak egyenesen állt a szarva, és annyira birkóztak, hogy az ördög hátracsavarta a szarvát. Akkor sem bírt vele az ördög. Szaladt hamar fel a fára. A büaj utána. Odaszorította a fához a lábát. Jött a vér belőle, mire az ördög kiszabadult. Tehát azt a fát azér híjják jágerfának. Ha a haját lefosztja az ember, piros a belseje. Még ma is úgy híjják. Ez az ördög fája. 9. Vót egy Sámson nevű nagy vitéz. Azt nem tudom, milyen nemzetbeli, de borzasztó erős ember vót. Sokat üldözte a farizeusokat. Sehogy se tudták eüenségei, hogy mitül olyan győzhetetlen vitéz. Sehogy se tuttak vele elbánni. Addig-addig, hogy eccer kitanálták: vallassák ki a felesegit. Titokba elmentek hozzá. Avval biztatták, hogy igen nagy kincset fizetnek neki, ha kikérdezi az urát, hogy mibe van az a rengeteg nagy ereje. Majd megint találkoznak és akkor elárujja Sámsonnak a titkát. Úgy is történt. Hazatért a csatából Sámson vitéz. Hízeleg neki a felesége, és kérdi tűle: - Nem tudom, hogy mit gondójjak, mer óriási erős vitéz vagy, de sósé árultad el nekem, hogy mibe van neked az erőd? Aszongya neki: - Tudod asszony, nincs nekem olyan nagy titkom. Ha elalszok és lekötöznek láncokkal, kötelekkel, akkor megbirkózhatnak velem. Majd jöttek a farizeusok. Kérdezték az asszonyt. Emondta nekik, hogy mi a titka. Sámson meg úgy tett, mintha aludna. Rámentek, megkötözték. Kicipelték az erdőbe. Rakodtak ott egy nagy tüzet. Meg akarták égetni. Mikor égett a tűz, megfogták, hogy a lángokba dobják. Akkor Sámson rúgott egy nagyot, leszakatt rúla minden kötél, minden lánc. Fogta a kötelet és a láncot, oszt úgy elverte űket, hogy sok belehalt. Csak nem nyugodtak ellenségei, vaüatták a felesegit. Nagy pénzeket ígértek neki, hogy szeggye ki a titkát. Vaüassa ki Sámsont, hogy mibe van az ereje. Az asszony kieszelte, hogy jól berugatja. Úgy is vót. Az ura kimonta neki a titkot: - Ha levágnád a hajam kopaszra, akkor csak olyan erős lennék, mint más ember. Megtudták ezt a titkot az ellenségei és úgy cselekettek. Lenyírták a haját, és akkor bizony csak olyan erős vót, mint más ember. Megfogták, megkötözték, kisütötték mind a két szemét tüzes karóval, és tömlöcbe vetették. Ott sínylődött. De ahogy nyőtt a haja, úgy erősödött. Vót az uraknak egy nagy palotája, egy órijási vendéglő. Kűlábon álló nagy palota. Háromezren mulattak benne. Szólt a zene, nagy dínom-dánom. Azt kérdezi Sámson a kúcsostul: - Miféle nagy mulaccság van odafenn? Azt feleli: - Neked örülnek, azér mulatnak. Eddig féltek tűled, de mos mán nincs kitül félni. Akkorra kinyőtt a haja rendesen. Megvót a tejjes ereje, csak nem látott, vak vót. Aszongya a kúcsosnak: - Legyen szíves, vezesse űtet ahhó a kűlábhó, amék a fődbe az egész kastélyt tarti. - Mit akarsz csinálni? - Akarom látni, hogy mulatnak. Megfogta a kúcsos a vak ember kezét és elvezette ahhó a kűlábhó. Kérdi Sámson: - Ezen áll az egész kastély? 18* 275