Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ferenczi Imre: Bodrogszentesi mondák és legendák

- Nem úgy fiam! Hát te megöltél vóna engem? Nem öllek meg fiam, hanem gyere hozzánk. A tatárok kipusztították a magyarokat, de te is magyar vagy, gyere hozzánk. Addig beszélt neki a pap, felöltöztette, és elvitte a magyarokhoz. A fiú rögtön beállt katonának, nagy vitéz lett belőle. (Megjegyzés: Gyerekkoromba hallottam egy bacsútul ezt a történetet.) 3. Szóval mikor nagy csatába vótak, mikor Lehel megfújta a kürtöt: „Rajta magyarok, csatára!" Akkor nagy viadalba keveredtek. Legyőzték a törököt. Lehel olyan erős vót, hogy a csatamezőn két törököt a hóna alá fogott, hármat a fogával: úgy járta el vélek a kállai kettőt. Akkor fogták meg, mikor a németekkel vót a harc. Elfogták Lehelt és a bíróság elibe állították. Felakasztásra ítélték. Azt monta az osztrák főbíró: - No, mi az utolsó kívánságod? - Aggyátok ide a kürtömet, hagy fújjam el benne a hallgató nótámat. Odaatták neki a kürtöt, elfújta a hallgató nótáját. Aszonta az ítélő bírónak: - Tudd meg, halálra ítéltél, és te mégy elől, én megyek utánad a halálba! Úgy fejen vágta az ítélő bírót a saját kürtyével, hogy a feje szítloccsant. Akkor csorbult ki a kürtye. Tehát ez a jele a kürtyének. Mikor odavágott neki, rögtön szítment a feje. Milyen erős vót! 4. Mátyás király szegény ember fia vót. Egy gazdaembernél szógált. Úgy vót valamikor régen, hogy mikor királyt választottak, a koronát repítették. Felrepült, mer olyan varázslata vót. És akinek rászállt a fejére, azt tették meg királynak. Hát hiába repítették. Sok urak, grófok, bárók vótak ott, de nem szállt a fejére egynek se. Hát Mátyás szógált, szántogatott a gazdájával. Azt mongya a gazdája neki: - Királyt választanak, mink meg itt vagyunk! Hanem a királyi korona nem szállt le senkire. Azt mongya Mátyás: - Nem is lesz abbul semmi, ha én ott nem leszek, mer a király csak én lehetek. A gazdája erősen ránízett. - Mit beszélsz te haszontalan? - Majd meglássa, hogy király leszek! - Na, akkor elhiszem, ha a száraz isztikém leszúrom a fődbe, és mire visszagyűjjünk a fordulóbul, hát kisarjadzik. Mikor visszajöttek, mit lát a gazda, hogy kisarjadzott az isztike. Mán levél is van rajta! Akkor a gazda letérgyelt a szógája előtt. - Elhiszem, hogy te leszel a felséges király. Ilyen nagy csudát még nem látott senki! Akkor elindultak Budára, ahun a koronát repítgették. Mikor Mátyás király odaírt, fellökték a koronát és egyenest Mátyás fejire szállt. Na, az urak felzúdultak, hogy nem hagyhatjuk azt. Hát szegínybül legyen király?! így tanakodtak. Akkor Mátyás királyt bezárták egy disznóólba. Felrepítették a koronát, de csak a disznólakásra szállt, Mátyás fejire. Háromszor is felrepítették, mer nem akartak beletörődni a döntésbe. Mégis odarepült, le a disznólakásra. Nem tuttak az urak mit tenni, Mátyás lett a király. 5. Mátyás király járkált az országba mindenfelé a népek között. De nem királyi ruhába, hanem csak úgy, parasztosan. Lakott a pusztán egy bacsú. És Mátyás király éccakára odaért. Odament szállásra. A bacsú jó vacsorát főzött, jó paprikás bárányhúst. Megvendégelte a királyt, de a bacsú nem tudta, hogy Mátyás király van nála. Leültek vacsorálni. A bográcsból ették a paprikás báránypecsenyét, egy bográcsból mind a ketten. Mikor vették a húst, Mátyás király mindig a bacsú elé nyúlt. A bacsú nem hagyta annyiba. Rácsapott a kanállal a kézire. 18 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 273