Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Hoppál Mihály: Népi gyógyítás
ollót, keresztbe fektetett két kést vagy beszúrva tűt tettek. Pusztán fizikai tulajdonságai miatt, mert jó hővezető, használták, mind hideg-közlő eszközt a méhcsípéskor és fejbeveréskor keletkezett púp lenyomására a homlokon. Ha fájt a fog,tüzes drótot nyomtak a lyukba (Füzérkomlós). Tisztán mágikus erejében bíznak az alsóregmeciek, amikor a bölcső alá bevernek egy szöget, hogy a betegség, a csúnya nyavalya elhagyja a gyereket. Boldogkőváralján a sertésólra lópatkót tettek, hogy ne dögöljenek az állatok. A forró vas segítségével történő vízmelegítésre a fürdőknél már utaltunk. A jótékony hatású melegen kívül — kockáztassuk meg a feltevést — azért is szerepe lehetett a vasnak, mert ennek a fémnek a zempléni nép mágikus erőt tulajdonít. Példaként említjük, hogy Újhután a rontás elleni fürdőnek, ami kilencféle fűből, kilenc kút vizéből, kilenc sír földjéből készült, elengedhetetlen eleme a háromféle vas belefőzése. Ide kapcsolódik a kovácsolt víz felhasználása is. Azt a vizet nevezik így Regécen, amibe a kovács a tüzes vasakat mártogatja, hogy lehűljenek. Ha ebbe a vízbe kéménykormot főznek bele, jó orvosság lesz, ha a marha vért hugyozik (Regéc). A kovács troszka szintén igen jó a reumásnak pároláskor (Baskó). Nyíriben is kovács parazsat dobtak vízbe, ha megdagadt a tehén tőgye és azzal mosták. A föld gyógyító erejébe vetett hitet csak néhány adatközlő ismerte: rontás, illetve szemsérülés esetén készített fürdőben szerepel a kilenc sírról hozott föld, kilenc barázdából szerzett föld, de sohasem egyedül, mindig csak kiegészítő elemként találjuk meg (Abaújkér, Korlát, Újhuta). A mész (CaH 2 ), amit a meszelt falról kapartak le, általános gyógyítószer volt a vidéken, de az egész országban ismerték. A leggyakrabban akkor alkalmazták, ha valaki megvágta a kezét. Meszes vizet öntöttek a felfúvódott tehénbe (Abaújszántó, Boldogkőváralja, Pányok, Újhuta). A kékkövet (CuS0 4 ) tejfelbe keverték, majd pehellyel a gyülevényre - gennyes kelésféle - tették (Abaújkér). A juhászok titkolt, száj- és körömfájás elleni kenőcsének alkatrészeként szintén ismeretes volt (Abaújalpár, Boldogkőváralja, Cekeháza, Korlát). A sót (NaCl) melegített állapotban kis zacskókban a sajgó testrészre helyezték. Korábban már utaltunk arra, hogy kizárólag jó melegtartó tulajdonsága miatt használták. Ajánlották, hogy akinek fáj a torka, timsóval (CaAl+2S0 4 ) „horkoljon" (Mogyoróska, Baskó). Szájkipállást is kentek vele. Fájós fogba is tettek sódarabokat. Gyomorbántalmakra a keserűsót ajánlották (MgS0 4 +7H 2 0). Egyéb anyagok. — A patikai szerek különösen az elmúlt negyven-ötven évben egyre nagyobb jelentőségre tettek szert a népi gyógyításban. Az orvosi receptekről eltanult szerek mellett, széles körű kutatással kéne kideríteni a vidéki patikusok csodaszereinek elterjedését, folklorizálódását. Érdekes lenne a zempléni patikák hatóköreit feltérképezni és az elmúlt fél évszázad „legdivatosabb" gyógyszereit kikutatni, majd ezeknek az ismereteknek a felszívódását nyomon követni a népi gyógyító hagyományban. Későbbi kiterjedtebb kutatás feladatai ezek. Addig néhány példát a patikai szerekből, meg kell jegyezni, hogy adataink többnyire egyedi esetekről emlékeznek meg: Vitrió-vú vették ki a tyúkszemet a lábon (Pányok). Ez az alig hígított kénsav (H 2 S0 4 ) leette ezt a kellemetlen bőrkeményedést. Horhy-féle tapaszt vágásra tettek (Pányok). Kámforral élesztették azt a 250
