Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Hoppál Mihály: Népi gyógyítás
(Pusztafalu, Füzérkomlós). Máshol tapossák (Fony, Baskó, Füzérkomlós, Füzérkajata), pontosabban a hetedik gyerek tapossa meg a szülő fájós hátát, mert őt szerencsés születésűnek tartják (Baskó). Még kisebb területre korlátozódik, de nagyobb erőhatást igényel a meredeknek ütéssel történő kezelése. Hanyatt fektették a beteget, talpához deszkát tettek és arra a balta fokával egy nagyot ütöttek (Abaújszántó, Hejce, Vilyvitány). Játékos gyógyításként foghatjuk fel a hernádszentandrásiak szokását, aki meredekről panaszkodott, az alól kihúzták a széket, amikor le akart ülni. Szintén csak félig komoly tanácsként szokták ajánlani, hogy emelje meg a disznóólat (Kishuta) vagy a ház sarkát (Abaújalpár, Regéc). Itt kell említést tenni a köldökcsömör gyógyításáról. Adataink szerint ez a betegség gyakran előfordult Zemplénben is, mert a zsíros ételektől szörnyű hasfájással kezdődő gyomorrontást lehet kapni. Egybehangzó adataink alapján a Zempléni-hegység népe az egyetlen legbiztosabb és leghatásosabb kezelésként a pohárborítást ajánlotta. Ez úgy történt, hogy a beteg hasára („púpjára") egy kenyérdarabot tettek a köldöknél, majd beleszúrtak egy gyufát, meggyújtották és leborították egy pohárral. A gyufa elalvása után a pohár alatt megritkult a levegő, s jól beszívta a hasnak oda eső részét, és ez a legtöbb esetben megszüntette a fájdalmakat. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a fizikai hatásokon alapuló gyógymódokat leggyakrabban olyan betegségek ellen használták fel, amelynek okát többé-kevésbé ismerték (pl. derékfájás, köldökcsömör). Egyben ezek a módszerek alkotják az ősi tapasztaláson alapuló gyógymódok egyik jelentős csoportját. FELHASZNÁLT ANYAGOK A zempléni nép gyógyító hagyományában használatos anyagok rendszerezését ésszerű aszerint végezni, hogy hogy, honnan, miből származtathatóak. Az ilyenfajta osztályozás arra is fényt derít majd, hogy a szokásokban mágikus vagy inkább empirikus gyógyító hatásuk alapján játszanak-e szerepet. Ebből aztán az is világossá válhat, hogy a szóban forgó anyagnak a gyógyulás szempontjából elsődleges vagy csak másodlagos szerepe van-e, csak kiegészítő elemként szerepel a szokás-cselekvésben, vagy a gyógyulás legnagyobbrészt szóban forgó anyag alkalmazásának köszönhető-e? Emberi váladékok. - Az embertől származó váladék mindig az egész embert szimbolizálja a népi gondolkodásban. Különösen a rontó varázslásban volt nagy szerepe ennek az elvnek, de természetesen a gyógyításban is felhasználták. A nyálat két formában alkalmazták Zemplénben: éjnyál és köpés formájában. Az éjnyál kifejezés a reggeli felkelés után közvetlenül a szájban található nyálat jelöli. Ismerve a zempléniek felfogását, az „első"-ség fogalmáról, annak szerepéről a gyógyításban, joggal feltételezhetjük, hogy a közönséges nyállal szemben erejét onnan nyeri, hogy az ilyen nyál a megkezdett nap első ilyen gyógyszere. Leginkább a kisebb gyerekeken alkalmazták, hogy a kocigot (Vilyvitány), sömörfélét az arcon (Baskó) kenjék meg vele. Éjnyállal kenegették kívülről, ha megfájdult a gyermek torka (Abaújszántó). 244
