Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: A hiedelmek alakjai a zempléni-hegység falvaiban

volt megkeresztelve, nem volt neki keresztingje" (Mogyoróska), keresztruhája (Fony). Ilyenkor ezt kellett beszerezni és eljuttatni neki. Fonyban a kisruhát beásták a gyerek sírjába, Mogyoróskán pedig az asztalt beszitálták liszttel, odakészítették a gyereknek szánt keresztinget. Ha a gyermek eljött, nyomát a lisztben meglátták. A lélek ezután megnyugodott.

46 A visszajáró lelkek között vannak olyanok, akik az életükben elkövetett bűnük miatt járnak vissza addig, amíg valaki meg nem váltja őket. Mogyoróskán egy asszony nagyon fösvény volt, sosem adott sem a szegényeknek, sem a koldusoknak. Emiatt visszajárt. Egy alkalommal katona toppant be a családhoz, ahol a halott (visszajáró lélek) túrósgaluskával kínálta meg. Vacsora után a katona azt mondta, hogy az Isten áldja meg, az Isten fizesse meg. Ettől a perctől nem járt vissza, mert ez a köszönet hiányzott neki egész életében. Regécen egy megölt szénatolvaj járt vissza minden hetedik éjszaka. Ha valaki megszólította volna, elmondta volna a visszajárás okát, s ezután nyugodni tudott volna.

47 Van, amikor az elhunyt visszajár, s a koponyája van az úton. Egy ember belebotlott és azt mondta: Az Isten áldjon meg, megbotlottam, de nem estem el! A koponya erre megszólalt:Na, ezért jártam vissza már hány éven keresztül, hogy azt mondják, az Isten áldja meg! (Mogyoróska.) Az egyik mogyoróskai asszony egész életén keresztül nem adott a szegényeknek semmit. Mindig merített ugyan a lisztből, de nem a koldusnak adta, hanem egy hordóban összegyűjtve a disznóval etette meg. Holta után mindig visszajárt, hogy a disznóvályúból kinyalja a lisztet, amit a disznó otthagyott. A témakörön belül külön csoportot jelentenek az ún. ijesztők. A magyar név mellett helyenként tótul is megnevezik, strafa-nak hívják őket (Boldogkőváralja, Komlóska). Az ijesztő többféle alakot is ölthet. Figyelemre méltóak a ló alakú kísértetről szóló történetek (Boldogkőváralja, Fony, Komlóska). Megjelenhetnek ember alakban is, katonának, pásztornak subába öltözötten (Mogyoróska), vagy fehér köpönyegben.

48 Számtalan variánsban gyűjthető Mogyoróskán az a történet, amely szerint a falut a szellemek ki akarták irtani. Már a falu macskáit és a kutyákat megfojtották, amikor a visszajáró csordás és felesége sírját felbontották. A holttesteket kiszedték és az Alsó pataknál, a Zugban elégették. A tüzet körülállták, mert abból kígyók, békák másztak elő. Egy fehér egérnek azonban sikerült megszökni, azóta is ijeszti a népet a Zugban. Számtalan történet szól vidékünkön az úton járó, vagy a határban dolgozó emberek szellemek által történő elvezetéséről Mondják ezt magyarul, de szívesebben említik az elvogyilták, elvodzüták szóval, megemlítve, hogy a vod'il oroszos, a vodzil tótos kifejezés (Mogyoróska). Az ilyen elvezetett ember esetleg napokig is bolyonghat az erdőben anélkül, hogy a helyes útra találna. Ugyanakkor nemcsak a szellemek, hanem a boszorkányok, a veressipkások is elvezethetik az úton járókat (Regéc, Mogyoróska, Boldogkőváralja).*

9 46. Vö.: GYÖRGY Károly 1966. 367-368. 47. FERENCZINÉ, VALÁDI Erzsébet gy. 48. A szellemekről, kísértetekről összefoglalóan 1.: FERENCZI Imre 1960. 49. Az elvezetésről területünkre vonatkozóan is ír FERENCZI Imre. (FERENCZI Imre 1960. 14. skk.) - E fejezetrészben nem érintjük külön a ma már töredékeiben is nehezen gyűjthető erdei szellemek, lények hiedelmeit. Az elvezetésről szóló történetek ide sorolhatók. Vö.: FERENCZI Imre 1960. 13. skk. - Az elvezetést Kistoronyén az ördög tettének tulajdonították (BOROVSZKY Samu é. n. 160.). 200