Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: A hiedelmek alakjai a zempléni-hegység falvaiban

nála könyv is, régen így látták abbul a könyvbül ha kiolvas valamit, a sárkányra felszáll, akkor jön a jégeső" (Mogyoróska).

31 Az említett településeken ugyanis általános az a képzet, hogy agarboncás vagy garbonciás diák (Árka, Fony, Boldogkővár alj a) a levegőben tud járni, felhőben lovagol a sárkányon. Ők irányítják a nagy viharokat, jeget hozó sötét felhőket. „Mikor jött egy csúnya felhő, farka volt (= lelógó esőzsák), abba volt a garboncás és az volt a sárkány farka." Árkán azt mondják, hogy a garboncás diák sárkányának be van kötve a szeme. Mindig kérdezi, mi közeledik, falu vagy rét? A garbonciás mindig az ellenkezőjét mondja, így a sárkány a farkával nem a falut, hanem a fákat dönti le.

32 Legtöbb helyen történeteket mesélnek a garboncás és sárkány pusztításairól. Fonyban pl. egy alkalommal elvitte a katolikus templomról a keresztet gombbal együtt. A sárkányon ülő garboncás egy kereket, ezüst kereket gurít, ez vezeti a felhőt (Mogyoróska).

3 3 A mogyoróskaiak és arkaiük szerint a garbonciás tejet szokott inni. Oda ment, ahol tudta, hogy van tej a háznál. Ha nem adtak neki, azt megbosszulta, esőt züdított a házra. Ha egy-egy faluban nem jól fogadták, akkor elverte a jég a falu határát. A falu felé közeledő sötét, jeget hozó felleg elébe éppen ezért harangoztak. Azt tartják ugyanis, hogy a megszentelt harang szava tudja egyedül szétoszlatni a sötét borulatú felhőket.

34 Ilyenkor kötelessége harangozni a mindenkori harangozónak. Fony ban a harangozáskor még azt is kiabálják: Ereggy elibe, ne bocsásd, ugatnak már a kutyák!

3 5 A harangozáson kívül használt az is, hogy jégesőkor a baltát éllel felfelé az ereszcsurgásba állították (Árka). Nagy vihar esetén pedig „szentelt sódart, csontot égetnek, a garabonciásnak ilyenkor elmegy az ereje, elmúlik a vihar" (Mogyoróska). A baskóiak szerint a szentelt sonkacsont mellett a szentelt birke (barka) is megfelel e célra. A garboncás szó hiedelem-tartalma nélkül területünkön bizonyos szólásokban is él, valamint emberi tulajdonságok megjelölésére is használják. Mindez azonban nem teljesen független az egykori, részben vagy teljes egészében eltűnt hiedelem-háttértől. A garbonciás diák „olyan pajkos, fürge gyerek" (Abaújalpár). Agarboncás az „huncut, gazember" (Boldogkőújfalu). „Mindenkivel összeveszik, kikezdett mindenkivel, erre mondják azt ma is, hogy garboncás. A gyerek is garboncáskodik, aki rosszalkodik" (Erdőbénye). 31.SINKÓRózagy. 32. A garabonciás diák és a sárkány kapcsolatáról 1.: ERDÉSZ Sándor 1971. 85-128. (A garabonciás és a sárkány kapcsolata a magyarságnál 92. skk., a szomszéd népeknél 101. skk., a sárkányfarok 31. skk.) 33. A tudomány tanulásakor a garabonciás diákok - a délszláv néphit szerint - egy 13 küllős kerékre ülnek. Azt forgatják, s aki először lerepül, az az igazi garabonciás. HOLLÓ Domokos 1934. 24. 34. Mogyoróska, Regéc, Árka településekre vonatkozóan vö: IKVAI Nándor 1967. 101-102. L. m.: BOROVSZKY Samu 1896. 393-394. 35. A kutya és a kutyaugatás a harangnak és a harangzúgásnak felel meg. Vö.: HOLLÓ Domokos 1934. 21. 13* 195