Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

beletagozódtak, számon tartották örökrészüket, s erre való joguk a tágabb közösség előtt is tisztának mutatkozott. A házasság szabályozása — amely másutt a nemzetség egyik feladata — e közösségekben nem intézményesült. A közösség kis létszáma, a falvak meglehetősen változatos vallási képe lehetővé tette már a harmadik unokatestvérek házasságát is. Éppen azért, mert ez lehetséges volt, ezeket már nem is tekintették rokonoknak, s részben ezzel magyarázható a rokonsági terminológiai rendszer körének leszűkülése. Az a vélemény, hogy egy ilyen kis faluban mint Árka vagy Mogyoróska, mindenki mindenkivel rokon, ha jól megvizsgáljuk. Árka különben is szokatlanul kis létszámú, gyakori a belső házasodás. A XX. században ezen úgy igyekeztek oldani, elkerülni az akár második ízen is jelentkezhető házasságot, hogy más falvakban (Korlát, Boldogkőváralja) kerestek a legények feleséget. Regécen különösen nagy volt a belső házasodás, s gyakori az unokatestvéri házasság is. A faluban ezért eléggé sok a degenerált család vagy utód. A had másutt aktív gazdasági egység, amely a nagy családhoz hasonlóan gazdálkodik, vagy csak a vérrokonokat segíti aktív gazdasági tevékenységgel, s ezáltal a vagyon gyarapításának eszközévé, intézményévé válik. A nagycsalád és had gazdasági eszménye az, hogy szétválakozás esetén ki-ki akkora birtokot, vagyont kapjon, amellyel egy új, életképes (esetleg majdan egy nagycsaládot, hadat megalapozó) gazdaságot örököljön. A szétválakozás olyankor következik be, amikor létre is jön egy ilyen, az utódok életét megfelelő szinten biztosító birtok.

51 Ebben az intézményben társadalmi dinamizmus és feszítőerő van, amely a társadalom egészét is előre viszi. Az abaúji kiscsaládok körül kialakuló lokális-vérségi csoportok nem vagyonközösségek, csupán a munkában segítséget nyújtó társadalmi képződmények, amelyeknek határozott funkciója, szerkezete sincsen. Nemhogy a társadalmi dinamizmust testesítenék meg, hanem éppenséggel a társadalom ellentéteinek kiegyenlítésén munkálkodnak, beleértve még a Hernád-völgyi közösségeket is. A kapitalizmus viszonyai között ez a középkori eszményeket és ideákat megtestesítő, segítséget nyújtó kisközösség életképtelen, s tünetek orvoslását szolgálhatja csupán. Nem válhat a vagyon gyarapításának eszközévé, kapitalisztikus érdekek képviselőjévé. Harmóniában van ugyanakkor a viszonylag homogén közösségek szerkezetével, a kiscsaládok lefokozott életigényével. Ezért maradhatott fenn tartósan s jellegzetesen. E közösségben csak visszafogott életigények, születéskorlátozás és kivándorlással való önkönnyítés valósulhatott csupán meg. A társadalom konzerválta a jobbágyi állapotokat, s vele együtt a gazdálkodás régi, kevésbé dinamikus módszereit is. A Zempléni-hegyvidék középső része, de a szomszédos Hegyköz is így maradhatott a Hegyalja és Kassa között olyan vidék, amely tárháza a néprajzi archaikumoknak, egy régi kultúra szinte konzerválódott állapotának. 51. SZABÓ István 1973.; SZABÓ István 1974. 139-143. 185