Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

nyugszik (kendermunkák, gyűjtött növények feldolgozása, tartósítása), s ugyancsak ő szervezi meg a szerteágazó kiegészítő tevékenységet is (gyűjtögetés, napszámos munka; kapálás, szőlőmunkák, répaegyelés). Mindketten — a munkaalkalomtól függően — képviselik a családot közös munkákon (házépítés, szüret, aratás, hordás, gépelés stb.), társas összejöveteleken, ha nem kifejezetten fiatalok szórakozási alkalmáról van szó, s a lakodalmakban, keresztelőkön, temetéseken az ő jelenlétük azonos a család kivonulásával. Az öregek kezében gyakran van ugyan az irányítás, de sohasem hatalmi, hanem tanácsadói jelleggel. Amint már kiöregszenek a munkából, nem képesek fizikailag helytállni, nagy tapasztalatukkal még sokáig szolgálják a család boldogulását. Ez azonban nem jelent hatalmat, a család életének irányítását. Az öregek tudása, tekintélye azonban érték, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a vidék gazdálkodásának jellege egy évszázad alatt mily keveset változott, mennyire a régi módszereken, ismereteken, s a felhalmozott tapasztalatokon nyugszik. Az öregek már a ház körül tevékenykednek csupán, fizikai erejüket meghaladja a kitartó és megerőltető munka. Az állatok (lábasjószág, baromfi egyaránt) gondozása azonban az ő feladatuk, s — éppen mert a házat ritkán hagyják el - a gyermekek nevelése, a nő házi munkájának egy része is rájuk hárul. Tudásukat a közösség is tiszteli, részesei a társasmunkáknak, ha azt fizikai erejük bírja (tollfosztó, lekvárfőző, kukoricafosztó, mákeresztgető), sűrűn elmennek a templomba, részt vesznek a lakodalmakban, főként temetéseken, de új kapcsolatok létrehozásában nincs szerepük, a családot nem képviselik, ha csak ők vannak ott valahol. A gyermekek közül az inasok, legények, a süldő- és eladólányok munkái szétválnak. Az előbbi 12-16 éves korosztály még inkább a családon belül végez nemének megfelelő munkát, s egyúttal tanulja is a munkák technikáját, míg a 16—18 éves korosztály már néha helyettesítheti szüleit közmunkákon, részes- vagy bérmunkát vállalhat, ritkán képviselheti a családot házépítéskor, kukoricafosztáskor, szénagyűjtéskor, kaszáláskor stb. A fiatalok társas összejövetelein vagy olyan szórakozás miatt létrejött társasmunkákon, ahol csak a fiatalok vannak jelen, felelős magatartásával a család jó híréért is. Ez utóbbi korosztály már komoly gazdasági erő. Ám az, hogy a leány stafírungjára gyűjt, azt fonjaszövi, napszámja egy részét félreteszi, s a házasuló legény szerte vállal építkezésnél s más kölcsönmunkáknál minél több feladatot, annak a jele, hogy önállósodni kíván. A családi pénztáron belül különálló pénzük van, munkájuk eredményének egy részét elkülönítik a majdani házasságra gondolva, s a felvállalt segítség- és kölcsönmunkák visszasegítési ellenértékére már ők tartanak majd számot, ha maguknak esküvő után külön házat építenek.

46 A családfő a gazda, de felesége is vele egyenrangú, azonos tekintéllyel rendelkezik, a maga munkaterületén ő a meghatározó, ő szervezi az öregek és az inasok, süldőlányok, illetve a gyermekek munkáját is. A családban megbecsülik tudásuk miatt az öregeket, kikérik tanácsukat, meghallgatják az eladó lányok, legények véleményét is. Patriarchális viszonyok uralkodnak, s mindenkinek része van a családéletben, meghatározott szerepe alapján pedig megbecsülése. Aza fajta uralommal párosodó tekintélyelv, amely a Mátra vidékén a nagycsaládokban ismeretes, vagy a Komárom megyei Martoson feljegyzésre 46. A fiatalok munkában való részvételéhez: SZABÓ László 1965. 182