Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabadfalvi József: Kutatások és eredmények a Zempléni-hegység népi kultúrájának tanulmányozásában

a táj palettájára, a vallonoknak köszönhető valószínűleg a híres tokaj-hegyaljai szőlőtermesztés és borkészítés meghonosítása. A török hadjáratok idején, már a 16—17. században megkezdődött az ukrán parasztság betelepülése Magyarország északkeleti hegyvidékére. A 17. század közepéig szervezett betelepítés is folyt, a Rákóczi család hatalmas birtokain különösen szívesen fogadták az ukrán jobbágyokat. Azokban a falvakban, ahol a 18—19. században ukrán vagy szlovák lakosságot találunk, az 1548 és 1700 közötti adóösszeírások idején a legtöbb alkalommal még lakatlanok. Filkeháza rutén jellegét már 1680-ban említik, a Zempléni-hegység falvaiba a nagyobb arányú betelepítés azonban csak a 18. század második felében indult meg. A török pusztította Alföldre az Északi-Középhegység településének a magyar lakosságából is igen sok helyről települtek le magyar telepesek. Az így előállott hiátust töltötte ki az északról letelepült, ill. telepített idegen nyelvű lakosság. Jelentős ukrán letelepedés történt a következő községekbe: Komlóska, Baskó, Mogyoróska, Végardó, Rudabányácska és Mikóháza.

2 A szlovák letelepedés ugyancsak a 18. században zajlott le, legjelesebb szlovák falvak a következők: Hollóháza, Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta, Háromhuta. Ugyanebben az időszakban zajlott le a második német betelepedés, pl. Hercegkút, Károlyfalva, Rátka, Sima, Újpatak községekbe. A megye etnikai átrendeződése nagyon sokszínűvé festette a Zempléni-hegység népének freskóját. A Zempléni-hegységről, illetőleg egyes tájegységeiről, annak honismereti és néprajzi kutatásairól több bibliográfia jelent meg. Bakos József 1947-ben és 1957-ben adta közre a Hegyalja, Hegyköz és a Bodrogköz néprajzi irodalmát, illetőleg a Tokaj-Hegyalja borászatának bibliográfiáját.

3 Ezt követően a Herman Ottó Múzeum adta ki 1958-ban, 1970-ben és 1979-ben a megye néprajzi irodalmának bibliográfiáját. Az első kettőt Bodgál Ferenc, az 1968-tól 1978-ig terjedő, harmadik kötetet pedig Fügedi Márta és Viga Gyula gyűjtötte és adta közre.

4 Jól használható a miskolci Megyei Könyvtár által kibocsátott két honismereti bibliográfia is.

s Az 1970-es évek közepén készítette el Puruczki Béla TokajHegyalja szőlőtermesztésének és borászatának bibliográfiáját, ez azonban még csak könyvtárakban, kéziratban tanulmányozható.

6 A zempléni táj néprajzi kutatásának állását és a feladatokat Balassa Iván 1960-ban, Szabadfalvi József pedig 1956-ban és 1964-ben foglalta össze.

7 A történeti Abaúj és Zemplén megye népének élete és története iránt igen korán megindult az érdeklődés. Honismertető munkák a 18. sz. elejétől emlegetik, ismertetik a 2. PALÁDI-KOVÁCS Attüa 1973. 3. BAKOS József 1947., BAKOS József 1957. 4. BODGÁL Ferenc 1958., BODGÁL Ferenc 1970., FÜGEDI Márta-VIGA Gyula 1959. Vö.: még TÓTH Lajosné-VIGA Gyula 1978. 5. HUBAI László-KLUGER Lászlóné 1973., KAZACSAI Ferencné 1970., FÜLÖP Attüa 1964. 6. PURUCZKI Béla 1973. 7. BALASSA Iván I960., SZABADFALVI József 1956., SZABADFALVI József 1964. 14