Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Szabadfalvi József: Kutatások és eredmények a Zempléni-hegység népi kultúrájának tanulmányozásában
parasztfelkelés folytatta a sok évszázados harcot. A járvány áldozata lett — többek között - Kazinczy Ferenc is. Kossuth Lajos, a megye szülöttje, a megye székhelyén, Sátoraljaújhelyen kezdte politikai tevékenységét. A Zempléni-hegység meglehetősen ritkán lakott terület, az 1436km 2-en kb. 112 000 ember él: az ország lakosságának mintegy 1%-a. Népsűrűsége 77 fő/km 2 , ez az országos átlag (111 fő/km 2 ) alatt áll. A népesség területi megoszlása egyenlőtlen. A hegység belső, erdővel borított részében a népsűrűség igen alacsony: Regécen 11,2, Mogyoróskán 15,1, a többi helyen 18—25 fő/km 2 . A népesség az elmúlt száz év alatt (1870—1970) mintegy 22 000 fővel gyarapodott. Ez a népesség növekedésének üteme kb. egynegyede az országos átlagnak. A Hegyalja egykori mezővárosai közül pl. Tokajnak, Tolcsvának, Tállyának és Mádnak kevesebb a népessége, mint 1870-ben. A stagnálás, a demográfiai erózió az egész tájra jellemző. A filoxéravész utáni népességcsökkenés a szőlőtermesztő területek egészét érintette, a múlt század végétől nagyarányúvá lett a kivándorlás, elsősorban Amerikába. A lakosság nagy része vándorolt el a szomszédos kapitalizálódó Borsod ipari és az ország más fejlődő területeire. 1 A Zempléni-hegység lakosságának háromnegyede, mintegy 91 000 fő falvakban él. Az 57 falu legtöbbje aprófalu, többségük erdőgazdálkodásból és földművelésből él, de kialakult néhány bánya (Telkibánya, Mád, Erdőbénye) és ipari üzem is (Pálháza, Hollóháza). A Zempléni-hegység településeinek legnagyobb része a hegyek és a síkság találkozásainál, az ún. peremlépcsőkön települt. A Hernád és a Bodrog mellékén akadnak folyó menti falvak, a hegység belsejében pedig irtásföldeken is alakultak ki települések. A folyó menti települések nagy része egykor jelentős halászattal is foglalkozott (Tokaj, Bodrogkeresztúr, Sárospatak). Telkibányán a nemesfémbányászás már a 14. században is jelentős volt, s megszakításokkal a 19. század közepéig folyt. A Sárospatak melletti Megyer-hegyen kvarcitból malomkövet bányásztak, helyesebben faragtak. Több helyütt bukkantak kaolinra (Sárospatak, Mád, Füzérradvány, Rátka stb.), erre települt évszázadokkal ezelőtt a híres sárospataki kerámia, valamint a 19. század első harmadától a kőedény-manufaktúrák. Régen bányásszák az andezit- és riolittufát is. Az ásványbányászatnak jelentős területe (perlit, bentonit, zeolit stb.) a Zempléni-hegység napjainkban is. A Zempléni-hegység két történelmi vármegye határán húzódik végig. A nyugati, a Hernád felé néző lejtő Abaúj vármegyébe, a keleti oldal, a Hegyközre nyíló rész, illetőleg a hegység déli, délkeleti lejtője, a nagyhírű Hegyalja Zemplén vármegye területére esik. A Zempléni-hegység gazdasági életének és népi kultúrájának alakulására hatással volt a földrajzi környezet, a hegyvidék domborzata, növényzete stb. A Bodrog és a Hernád közötti területen négy etnográfiai területegységet különböztetünk meg. 1. Hegyalja (vagy Tokaj-Hegyalja) a Zempléni-hegység délnyugati, déli és délkeleti szegélyterülete. A történelmi Abaúj és Zemplén megyék területén a 18. századtól folyamatosan alakult ki Hegyalja szőlő- és bortermelő gazdasága. A 16. században — a szerémségi borvidék pusztulása után — a hegyaljai mezővárosok és falvak szőlőkultúrája erőteljesen fejlődött és az ország borkivitelében az első helyet foglalta el. A filoxéravész előtt, a 19. század második harmadáig, a szőlőtermő terület sokkal nagyobb volt, a nyugati oldalon Kassáig felhúzódott. Lakossága túlnyomórészt magyar, bár a középkortól más népelemeket (például vallont) is olvasztott magába. A táj kultúrája és nyelve az egész 1. FRISNYÄK Sándor 95-96.
