Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

obszcén jellegű játékok bemutatása. Ami e tekintetben a legfontosabb: egy bizonyos miliőben, szituációban a köznapi értelemben vett legdurvábbnak tekinthető nóta, vers is elhangozhat, vagy obszcén jelenet is bemutatásra kerülhet. Mindezeknek az adott pillanatban meghatározott funkciójuk van. Máskor, más alkalommal, más összefüggésben ezek előadására, bemutatására nem kerülhet sor. Ezt kell tehát szem előtt tartanunk, amikor a tréfás dalok csoportjának hátteréhez és funkciójához keressük a hagyomány szálait. Népszerű tréfás nóta az Elmentem én a malomba ko-ko-ko-korán kezdetű, amely tulajdonképpen bizonyos szókapcsolatok, szótagduplázások révén a hallgatóban obszcén fogalmakat asszociál. Számos variánsát gyűjtöttem Gömör egész területén. Szükséges hangsúlyoznom, hogy több változatot asszonyoktól jegyeztem le. Külön is megemlítem, hogy a szlovák lakosságú Köviben (Kamenany) Nandrázsy József (Jozef Nandrázy), aki magyarul és szlovákul egyaránt dalolt, e nóta pompás variánsát magyar nyelven énekelte. Gyűjtésem során azt tapasztaltam, hogy egy-egy versszakot azok is tudtak, akiknek a repertoárját egyébként szinte kizárólag lírai dalok alkották. A nóta nyilvánvalóan nem népi - legalábbis nem paraszti - eredetű. Ezt nemcsak a dallam mutatja. A 83 éves Nandrázsy József (1973) még mint asztalos segéd, legény korában tanulta Rozsnyón. Ez tehát részint azt jelenti, hogy a nóta ismeretét Gömörben a századfordulón bizonyosra vehetjük, másrészt pedig azt, hogy az iparosok köréből indulhatott különböző utakon a paraszti dalrepertoárba, amelyben napjainkig nyomon követhető. Az ének változatát már Pálóczi Horváth Ádám is lejegyezte az Ó és Új, mintegy Ötödfél-száz Énekek, ki magam csinálmánya, ki másé című gyűjteményében. E gyűjtemény 1813-ban zárult, s az énekek ismeretét nyilvánvalóan a megelőző századra visszavihetjük. Egyébként Pálóczi Horváth Ádám éppen ezt a nótát „a régi és a becses énekek" sorában említi.

111 A néprajzi gyűjteményekben ritkán 111 Pálóczi Horváth Ádám: Ötödfélszáz énekek. Budapest, 1953. 392, és 1. jegyzeteket: 664-665. 69