Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

Szomszédjában lakott Katona Istvány, Annak volt egy ragyás fia, a Kálmány. Igaz, hogy csúf, kancsi szemű, púpos volt, De gazdagság ott bizony igen sok volt. Ennek akarta őt adni az apja, Nem titkolta, hogy mi az ő szándéka. De Juliska azt mondotta, hogy meghal, Mégse lesz a sánta Kálmány az ura. Édesapja azt felete: gazdag vagy, Egyetlen lánya vagy Kocsis Istványnak, Nem adlak egy kódus juhászbojtárnak, Menye leszel majd Katona Istványnak. Másnap rögtön meg is lett az eljegyzés, Muszájképpen egymást ők elkendőzték. Gyászruhába öltözött fel Juliska, Éjjel nappal sírdogált a komrába. Egy délután kiment Julcsa a kútra, A falutól volt egy óra járásra. Ott találkozott kedves Pistájával, Jaj, de szépen szólott a furulyája. Édes Pistám, mondd, hogy mitévő legyek, Mer a szívem már énnékem megreped. Meg kell nékem esküdni a sántával, Pedig nem kell nékem a gazdagsága. Kedves Julcsám, ne búsuljál, nem lesz meg, Az esküvődön majd én is ott leszek, Felöltözök az ünneplő ruhámba, Úgy hagyom itt a nyájam utoljára. El is jött az esküvőnek nagy napja, Kovács Julit selyem ruha takarja. Fején van a menyasszonyi koszorú, De a szíve bizony nagyon szomorú. Horváth Pista is szépen felöltözött, Tizenhatszél gyócsgatyája lebegett. Kampós botját nem vette most kezébe, Ahelyett egy revort tett a zsebébe. 534