Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

az ilyen leány ablaka alatt esténként a legények a Verje meg az Isten azt az édesanyát kezdetű nótát énekelték. A tradíció által szigorú szabályokhoz kötött formákat a lakodalom teljes lefolyásában tartották. Mindezeket a változásokkal való összefüggésben külön fogom majd vizsgálni. Jelen alkalommal a dalokat, amelyek nem függetlenek lényegében attól a közegtől, amelyben éltek és funkcionáltak, megkísérlem a lakodalom rendjében, annak folyamatában elhelyezni; voltaképpen a dalolás szerepének szempontját előtérbe állítani. A dalolással kapcsolatban mindenek előtt meg kell említenünk, hogy a múlt században, sok helyen századunk elején is a lakodalom egy hétig tartott. Ha az előkészületek társas összejöveteleit (pl. csigacsinálás) is tekintetbe vesszük, akkor a lakodalom teljes hagyománykörében a közös dalolásnak igen sok példáját említhetjük. És itt szükséges hangsúlyoznunk, hogy a lakodalom kezdeti szakaszától a záró aktusig nemcsak szertartásos mozzanatok vannak, amelyekhez az ún. ritus énekek kapcsolódnak, hanem a szokásrend menetében a „szüneteket", két mozzanat közötti szakaszt a dalok fogják át, „töltik ki", kötik össze. Továbbá, amit még lényeges hangsúlyoznunk : a lakodalomban nemcsak daloltak, hanem muzsikáltak, zenéltek is, s a zene nem mindig kapcsolódott össze a dalolással. Ugyanakkor természetesen bizonyos szakaszokban a zenei kíséretű dalolás, vagy másképpen, a zenére való dalolás volt az elsődleges. Ezen esetek pedig az „irányítottságot" nyilvánvalóan magukon viselték. Azaz tehát a zenészek, a banda néhány tagja nagymértékben befolyásolta a dalok „választását". Ilyenkor a kiválóbb dalos individuumoknak - akikről később részletesebben szólunk - háttérbe szorul a dal kiválasztásában való szerepük. Mindezekhez hozzá kell tennünk még azt, hogy mind a daloláshoz, mind a zenéhez kapcsolódik egy-egy etapban a tánc, amikor a három együtt funkcionál, szinte egységet alkot. A lakodalom szokáskörében Gömörben a múlt század eleji feljegyzések szerint az első jelentősebb dalolási alkalom a kézfogáskor volt: „Minthogy pedig ez a' dolog késő estve kezdődik, és sok hoszszas 's tekervényes beszédekkel és czeremóniákkal jár: tehát a' kézfogás éjfélnél elébb meg nem esik. Ekkor hívogatják osztán éjfél 38