Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

alkalommal dalolásra kerülnek. Ugyanezt mondhatjuk el a betyárdalokról, bujdosókról stb. Természetesen, bizonyos tekintetben azt a megszorítást kell tennünk, hogy rétegbeli eltérésből tematikai eltérés is következhet. Pl. az egykori középparaszti, vagy módosabb paraszti közösségekben pásztornóták, summásdalok dalolására nem került sor, vagy csak nagyon ritkán. A csoportosítással kapcsolatban szükséges még néhány észrevételt tennünk. A már a múlt században kialakult és azóta is alkalmazott kategóriák csak részben tükrözik a népdalkincs összességében a dalok tényleges funkcióját, helyzetét, egymáshoz való viszonyát, illetőleg az egymástól való elhatárolását. Ennek oka a terminológiai bizonytalanságban, illetőleg a legkülönbözőbb csoportok létrehozásában rejlik. A fő csoportok már Erdélyinél kialakultak. Az első s valójában a legnagyobb dalciklus a szerelmi dalokat foglalja magába. Külön szerepelnek a lakodalmi dalok. Úgyszintén külön csoportba kerültek az ún. bordalok stb. Ismétlésnek tűnik, de újólag hangsúlyoznunk kell azt az egyébként teljesen közismert tényt, hogy a dalolás legnagyobb alkalmán, a lakodalomban minden kategória dalai, sőt a balladák is éneklésre kerülhetnek. Erdélyi a lakodalmi dalok ciklusában még igen erős megszorítással élt s lényegében a szertartáshoz fűződő verseket sorolta ebbe a csoportba. Később azonban a lakodalmi dalok csoportjába szerelmi dalok is kerültek (mint ahogy ez voltaképpen természetszerű is) s egyes gyűjteményekben - nem tudva milyen rendezési elv szerint - bizonyos szerelmi dalok ezen cím alatt külön csoportot is alkottak és így ugyanazon kiadványban az ún. szerelmi dalok két csoportba sorolva jelentek meg. De további csoportok is kialakultak, pl. a lakodalmi daloktól elválasztva az ún. házas dalok, vagy a szerelmi dalok csoportjának számos alcsoportja jött létre, úgymint: a legényélet, a leányélet, a kesergő szerelem, a boldog szerelem stb. dalai. Továbbá, találkozunk pl. fonóházi dalok címszó alá sorolva balladákkal, katonadalokkal, mulató nótákkal, tréfás dalokkal, azaz voltaképpen a népdalkincs összes csoportjából való példákkal. Ez természetszerűnek tűnhetne, hiszen a fonó a lakodalomhoz hasonlóan úgyszintén a dalolás nagy alkalma volt. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy vannak-e tipikusan olyan dalok, amelyeket csak a fonóban daloltak, 25