Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

Joggal felmerül a kérdés, hogy hasonlóan az erdélyi és a jugoszláviai kutatásokhoz, nem nyílt-e lehetősége a szlovákiai magyar értelmiségnek a tágabb értelemben vett néprajzi, szorosabban véve pedig a népdalkincs kutatásnak a megszervezésére, irányítására? Hol voltak, s vannak a lelkészek, tanítók, s más falusi értelmiségi emberek, akik szinte predestinálva lennének a magyar kisebbség hagyományának a megmentésére? E kérdések akkor is jogosnak tűnnek, ha néhány lelkes gyűjtő munkája nyomán szép eredményeket regisztrálhatunk. Természetesen némileg igazságtalanok lennénk, ha nem látnánk a néphagyományok megmentése terén a CSEMADOK nagy erőfeszítéseit és törekvéseit. A népdalkutatásban jelentős érdemeket szerző Ág Tibor a közelmúltban pompás hírrel lepte meg a szaktudományt: „Az elmúlt közel húsz esztendő alatt az összegyűjtött népzenei anyag tízszeresére szaporodott, s ma már bátran mondhatjuk, hogy hazánk magyarlakta területeinek népzenéjét megismertük. A gyűjtött és a már publikált népzenei anyag alapján kirajzolódik az egyes tájegységek tipikus dallamvilága."

17 Jóleső érzéssel olvassuk e sorokat. Némi aggodalmat a publikálás lehetőségei ébresztenek és a feldolgozásban a folklorisztikai szempontok érvényesítésének kérdései, valamint egy-egy táj, falu, kisebb vagy nagyobb közösség anyagának vertikális és horizontális vizsgálata, a változások, az etnikai sajátosságok stb. problémaköre. Mindezek azonban csak előrevetített gondolatok. A jó értelemben vett közművelődési célok, nagyközönségi szempontok kerültek előtérbe az eddigi kiadványokban,

18 s bízunk a tájhoz, az egyes közösségekhez szorosabban kötődő, tudományosan részletező elemző munkák megjelenésének lehetőségében. Nyilvánvaló, hogy néhány - bár oly 17 Ág Tibor: Bartók és Kodály nyomában. Madách Naptár, 1975. 335. 18 így pl> az Ág Tibor által gyűjtött Édesanyám rózsafája c. kötetben. Pozsony, 1974.; A korábbi kiadványok: Dalolj velünk (1953); 100 szlovákiai magyar népdal (1958).; Az Irodalmi Szemlében, a Hétben számos népdal, népballada jelent meg.; Megemlítünk itt egy rendkívül kis példányszámban (250) megjelent rotaprintes kiadványt, amelyből kitűnik a honismereti kutatási törekvés: Néprajzi Közlemények (Szerk.: Ág Tibor-Méry Józsefné). Pozsony, 1974. Sajnálhatjuk, hogy megfelelő példányszámot nem érhetett el, sőt, amint a kiadványon olvashatjuk, árusítani sem lehetett. 14