Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

mos, hónapos, Miskolczy György tanyáján parádés kocsis, 1947ben a Hét melletti Pogonyipusztára költözött. A dalokat mély átéléssel, tisztán, a legfinomabb árnyalatokat is jól érzékelhetően énekli. Feltűnően gazdag a repertoárja. Bár főleg a dalok nagy száma él elevenen emlékezetében, a népballadák közül is ismer új stílusú variánsokat. A népi vallásos énekeknek is pompás előadója. Érzékenyen reagált minden új dallamra. Mezőkövesdi, szögligeti, derenki summásoktól, képesektől sok új dalt sajátított el. A „Kun Béla-nótát" vöröskatonáktól hallotta. Bene György faluszerte ismert kiváló énekes; kötetünkben tőle nagyobb számmal közlök dalokat. Breznanik János. A pásztornóták, betyárdalok és betyártörténetek jó ismerője és hagyományőrzője. A Licében élő idős juhász Méhiben született 1905-ben. Az ő élete is, akár a többi pásztoré Gömör különböző falvaihoz kapcsolódik. Gyermekkorában Tornaiján élt, onnan szolgálni ment a Kálosához tartozó Lónyúzó pusztára, majd Horkára, azután pedig a hosszúszói Teresztene pusztára. Már legény volt, amikor a licei Dolinka pusztára került, ahonnan egy licei gazdához szegődve beköltözött a faluba, megnősült és letelepedett. „A juhászok ha összejöttek, danoltak. Sokszor volt úgy, hogy a vásárokon is nótáztunk. A juhnál, a nyáj mellett dúdolgattunk, danolgattunk. Én mindig lassan (halkan) mondtam a nótát." Bajo István. „Az én apám abban az időben mindenütt volt. Ha rosszat szólt az ispánnak, újév első napján már mehetett." A ma már fátyolos hangú Bajo István Szkároson született 1902-ben, s 1945-ig egyik helyről a másikra vándorolva élte életét. Apja cselédnek szegődött különböző falvakba gazdákhoz, földbirtokokra. így laktak Tornaiján, Sajógömörben, Felsőfaluban, Harkácson, Licében. 16 éves korában tejeskocsis volt, Égerszögre került, onnan Tornaijára, majd Szentkirályra és 1945 után a termelőszövetkezetben (JRD) fejőgulyás lett. Napjainkban nyugdíjas éjjeliőr. „A dalokat legénypajtásaimtól, a juhászoktól tanultam. Királyiból nősültem. Mint legény odajártam, hát ott sokat tanultam. A juhászok, kondások együtt danolgattunk. A pusztán legeltetés közben is danoltunk, csak úgy magunkban." Benkó János. A népdalversenyek sokszoros kitüntetettje, Mikol122