Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

mos, hónapos, Miskolczy György tanyáján parádés kocsis, 1947­ben a Hét melletti Pogonyipusztára költözött. A dalokat mély át­éléssel, tisztán, a legfinomabb árnyalatokat is jól érzékelhetően énekli. Feltűnően gazdag a repertoárja. Bár főleg a dalok nagy száma él elevenen emlékezetében, a népballadák közül is ismer új stílusú variánsokat. A népi vallásos énekeknek is pompás előadója. Érzékenyen reagált minden új dallamra. Mezőkövesdi, szögligeti, derenki summásoktól, képesektől sok új dalt sajátított el. A „Kun Béla-nótát" vöröskatonáktól hallotta. Bene György faluszerte is­mert kiváló énekes; kötetünkben tőle nagyobb számmal közlök da­lokat. Breznanik János. A pásztornóták, betyárdalok és betyártörténe­tek jó ismerője és hagyományőrzője. A Licében élő idős juhász Méhiben született 1905-ben. Az ő élete is, akár a többi pásztoré Gömör különböző falvaihoz kapcsolódik. Gyermekkorában Tor­naiján élt, onnan szolgálni ment a Kálosához tartozó Lónyúzó pusz­tára, majd Horkára, azután pedig a hosszúszói Teresztene pusztára. Már legény volt, amikor a licei Dolinka pusztára került, ahonnan egy licei gazdához szegődve beköltözött a faluba, megnősült és le­telepedett. „A juhászok ha összejöttek, danoltak. Sokszor volt úgy, hogy a vásárokon is nótáztunk. A juhnál, a nyáj mellett dúdolgat­tunk, danolgattunk. Én mindig lassan (halkan) mondtam a nótát." Bajo István. „Az én apám abban az időben mindenütt volt. Ha rosszat szólt az ispánnak, újév első napján már mehetett." A ma már fátyolos hangú Bajo István Szkároson született 1902-ben, s 1945-ig egyik helyről a másikra vándorolva élte életét. Apja cseléd­nek szegődött különböző falvakba gazdákhoz, földbirtokokra. így laktak Tornaiján, Sajógömörben, Felsőfaluban, Harkácson, Licé­ben. 16 éves korában tejeskocsis volt, Égerszögre került, onnan Tornaijára, majd Szentkirályra és 1945 után a termelőszövetkezet­ben (JRD) fejőgulyás lett. Napjainkban nyugdíjas éjjeliőr. „A da­lokat legénypajtásaimtól, a juhászoktól tanultam. Királyiból nősül­tem. Mint legény odajártam, hát ott sokat tanultam. A juhászok, kondások együtt danolgattunk. A pusztán legeltetés közben is da­noltunk, csak úgy magunkban." Benkó János. A népdalversenyek sokszoros kitüntetettje, Mikol­122

Next

/
Oldalképek
Tartalom