Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Fenyvesi Edit: Kötélgyártás Sajószentpéteren
általában. A kötényéből szedi a kendert, kampóra akasztja a jobbjával a fonalat, a baljával spinflekkel simítja a kiálló szálakat. Fonása úgy történik, mint az istrángé, avastagság itt is ölenként változik, A mester a hurkos végeket a steknhe akasztja. A szál összeeresztése megegyezik az istrángéval. A végén ezt is csülkölik, de a csülkök valamivel kisebbek mint az istrángon. A 84 fonálból a mester elkészít 14 db marhakötelet. Tari Jenő fiatal korában nagyon sok marhakötőféket készített. A mi vidékünkön nem alkalmazzák, de dél felé Tiszapolgáron és környékén ma is használják. Madtagot vékonyat és vastagot egyaránt készít, bármilyen hosszúságban. A madzag készítéséhez előszálat használ. A fonást duplahurokkal, duplamasnival kezdik. A vastagabb madzagot sokkal könnyebb fonni, mint a vékonyat. A fonásnál fontos kellék a száltartó, mivel a hosszúság itt elég jelentős. A mester elkezdi a munkát, fon és amikor a száltartó mellé ér, a kezével ráemeli a szálat a száltartöra. Ha a madzag kétágú, akkor minden második ágat összesodorja az átvezető ler segítségével. A fonalat behúzzák a leren levő járatba és ennek segítségével sodorják megfelelő vastagságúra. A fonálvégeket besodorja a zsinórba. A kétágú madzag telítettségi foka jóval kisebb, mint a négyágúé, éppen ezért a kétágút sokkal kényelmesebb és gyorsabb fonni. A háromágú madzagnál a ler alkalmazása elkerülhetetlen. A zsinórozás után nedves hálóval végigsimítja. A kész fonalat felszedi a mester és matringokba köti. A madzag hossza bármilyen lehet. Tari Jenő a kötő fékszár készítését nagyon kedvelte. Emlékszik, hogy amikor segéd korában Veszprémben járt, csak úgy vették fel, ha egy nap 100 db kötőfékszárat el tud készíteni. Általában többet készítettek a kötőfékszárból. 60 fonálból 20 db háromágú zsinór készül. Egy-két kötél 10-20 dkg-os. Szálazáskor kettéhajtva fonják. Aszálazásnál a nehéz ksirre akasztják a végeket a gliderek segítségével. Ezt követően elkezdi a mester a sodrást. Előzőleg a kettéhajtásnál a kötélre helyeztek egy csatot. Most mikor a szálakat sűrűsíti a mester, a végeket egy közös kampóra helyezi és így jobban összeereszti őket, a csat rászorul. A szálazás után a végeket kibontja, megnedvesíti, majd befonja, összekötve tárolja őket. A hálók készítése nagyon finom munka. A mester néhány évvel ezelőtt még kötött sportegyesületeknek, de font, kötött halászhálót is. Ma már nem éri meg a nagy munkát, hisz a gyári készítésű hálók olcsóbbak és erősebbek. A hálókötéshez sajátos eszközöket használ, kötőtűt és lapockát. A szem nagyságának megfelelő lapockára köti a hálót. Insléget (halászkellék) ma már nem készít a mester, mert nem használatos a vidéken. Ezeken a kötélféléken kívül készít a mester: borjúkötelet, borjúkötőféket, vizhúzózsineget. A kész áru raktározása is a műhelyben történik. A mester csak nyáron dolgozik, amikor a jó időjárás megengedi a szabadég alatti munkát. A műhely száraz és hűvös, kitűnő a kötéláruk tárolására. Ez a két tényező lényeges, mert az állandó hőmérséklet és állandó páratartalom következtében a kötélárú súlyából és minőségéből sem veszít. A rossz tárolás következtében a kötél szálai fellazulnak, minőségük megromlik. A mester néhány kötélféleséget az ajtóra akaszt, hogy a járókelők figyelmébe ajánlja azokat. Az árukat Tari Jenő elsősorban itthon, a műhelyében adja el, de van rá eset, hogy piacokon és vásárok alkalmával árult. Az áru értékesítésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a kereslet elsősorban az évszakhoz, másodsorban a helyi jelleghez kapcsolódik, így pl. télen minimális a forgalom, de nyáron különösen az aratás idején annál nagyobb. Figyelembe kell vennie azt, hogy a környéken milyen kötéláruk a keresettek, mert az egyes kötélféleségeket hiába készítené el, nem tudná eladni. Az értékesítésnél az áru külseje, a szép szín, a csinos, megmunkált külső a döntő elsősorban. 111
