Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nemcsik Pál: Ózd környéki ipari munkásság a mezőgazdaságban

répa szedés, almaválogatás, almaszedés, kukorica címerezés, szüretelés, kazlazás, szalmarakás, zsákolás szerepelnek a munkafajták között. Mindezekből az derül ki, hogy a munkafolyamatok erősen differenciálódtak a mezőgazdaságban napjainkban. A munka nehézségi foka is lényegesen különbözik a régi summásélethez viszonyítva. Némely adatközlő jó kikapcsolódásnak, üdülésfélének fogja fel a kéthetes munkát. Még akkor is elfogadhatónak tartja a munkakörülményeket, ha „sokszor kell megfogni" az anyagot, és egy napi munka alatt 150 q is átmegy a kezén. A bányász nem tartja megerőltetőnek a mezőgazdasági idénymunkát, mert jó levegőn dolgozik. Mert bizony nem könnyű hét csille szénnel (42 q) birkózni a nádasdi Bánberkei táróban 3 fős brigádnak egy nyolcórás műszak alatt, lefúrni, lerobbantani, rakodni, szállítani és ácsolni. A nádasdi tsz-nél nem vállalnak munkát. Egy hold búza aratásért itt 1,1 q terményt kapnak, de ott a családnak is be kell segíteni, ha egy nap alatt le akarja vágni az ember. Mennek tehát újra és újra, várja őket Sárszentmihály, Tiszasüly, Helvécia, Szabadszállás, Kimle, Hanságliget, Budakeszi, Pécel, Dánszentmiklós, Cegléd stb. Napjainkban megváltozott a summásgazda funkciója az ipari munkás szakismerete a gépesített mezőgazdaságban fokozza a munka termelékenységét. Ezek a hatótényezők is jellemzik az új gazdasági mechanizmus idején az iparvidék és az agrárvidék kapcsolatának alakulását. 5. Az élelmezés „A birkának nincsen lába, se oldalbordája, Summásgazda belerakta a ládafiába. Ha a javát belerakta a ládafiába. Az orrát meg verje bele a pondrós kutyába!" (summásdal) 5.7. Élelmezés 1929-ben. A régi summásélet máig is gyakran emlegetett témaköre az élelmezés. Faragó Kálmán summásgazda esetében ugyanaz volt a gyakorlat, mint más summásbandánál. A summásgazda felesége a banda szakácsnője is volt. A kommencióban megszabott nyersanyagot részben az ebédhez, részben a vacsorához használták fel. Az ebéd és vacsora körülményeit az adatközlők idézik. „Az ebédet kivitték a földre, ahol dolgoztunk. Nagy tálba tették. Hatan ettünk egy tálból. Minden másnap bab volt. Volt úgy, hogy ami délről megmaradt, azt adták estére. Hús ritkán volt. Vasárnap nem volt koszt, akkor mindenki maga főzött magának. Egy óra volt az ebédidő. A vacsorát ott ettük meg a barakk előtt. A gróf jó volt hozzánk, megtette azt is, hogy ha a kenyér nem volt jól megsülve, akkor nem engedte kivinni a munkásoknak. Ez Szolgaegyházán volt 1938-ban."

28 A summásbanda különböző faluból verbuválódott, így gyakran került sor nézeteltérésre az élelmezés kérdésében is. „Mondták, hogy korábban mindig baj volt a főzőasszonyokkal, mert a saját falubelijének a kására két kanál zsírt tett, a többinek meg nem adott."

29 Az élelmezés körüli visszaélések miatt gyakran bírálták, szidták, átkozták a gazdaasszonyt, a summásgazdát, az intézőt meg az uraságot. A tarnaleleszi summásasszony így foglalja össze az élelmezéssel kapcsolatos tapasztalatait: „Voltam summás 1938-ban Mezőtúron, később Vereben (Fejér m.), Meggyesen (Tolna m.), Harangodon (Borsod m.) és Pagony-pusztán (Borsod m.). Egyszer még Németországban is voltam. Nehéz életem volt. Nem voltam apai félelem és szeretet alatt. Sok koszmos babot kellett megenni, ami olyan volt, mint a vasszar, ami a kovácsműhelyben lehull a kéményből. 72