Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Kováts György: A diósgyőr-vasgyári munkások élete a felszabadulásig

Ezt nem tűrhetem el, s majd megmutatom, hogy kevesebbért is el fognak dolgozni s ha nem tetszik maguknak, elmehetnek, majd kapunk más munkást." Az első sztrájkmozgalom élén - akiket Buthy Lajos, a miskolci járás főszolgabírája felbujtóknak nevez - Glódi Ferenc, Majercsik Ferenc, Kuchta István, Németh Pál Papp János, Flosznik Bertalan, Szalánczi Ferenc, Szemere András, Rajksz András, Koza Márk és Ladányi Gábor munkások állnak, akik közül Szalánczit és Szemerét május 18-án már el is bocsátják. Az elbocsátás ettől kezdve rendszeres büntetés, amely nemcsak a munka elveszítésével jár. Ismeretes, hogy a munkásokat kezdetben a - viszonylag - biztos megélhetésen kívül a szerény, de helyben épült munkáslakás, a társláda, a betegbiztosítás a konzum, a hitelvásárlási lehetőség is vonzotta. Az elbocsátott munkás még haza sem ert, siro feleségét és gyermekeit már a telepi lakás udvarára kiszórt szegénysége között találta. Az első világháború idején ez még kibővült a frontszolgálatra való azonnali bevonultatással is. A huszadik század hajnala egy technikailag fejlett, több mint 6000 munkást számláló, a kapitalizmus ellentmondásait magában hordozó gyárat, ebben pedig egy öntudatra ébredő, erősödő munkásosztályt talált Diósgyőrben. (1. kép). 1. kép. A diósgyőri vasgyár 1900-ban A napi 12 órás rendkívül nehéz és fárasztó, sok esetben a vasárnap és ünnepnapi munka kevés lehetőséget ad a társaséletre, a szórakozásra, a művelődés szerény igényeinek kielégítésére. így először a rövidebb munkaidőben dolgozó, több szabadidővel és magasabb általános műveltséggel rendelkező alkalmazottak, valamint tisztviselők hozzák létre egyletüket, 1885 októberében. Elsősorban férfikaruk és színjátszó együttesük működött rendszeresen 1945-ig. Természetesen a munkások nem lehettek és nem is voltak tagjai ennek az egyesületnek. Ezt már az alapszabály eleve lehetetlenné tette, amikor kimondta, hogy: „Tagja lehet az egyesületnek a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyárnak, a helybeli fogyasztási szövetkezetnek, a m. kir. államvasutak itteni állomásának és a helybeli posta és távirdahivatalnak minden alkalmazottja - valamint a gyártelepi gyógyszerész és segédei, úgyszintén a fentieken kívül a dalárdának eddigi tagjai - végül a felsoroltak családtagjai." A Népszava egyik - 1893 január végi - száma a kereskedelmi és iparkamara panaszait idézi: „ . . . a január 23-án tartott gyűlésen az iparhatóság részéről panasz emeltetett, hogy a nagy anyagi áldozatok árán fenntartott »munkásképző egyleteket« tagok hiánya folytán feloszlatni kell, míg a szocialisták egyletébe, amely államellenes 3 Foglalkozások és életmódok 33