Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Zsédenyi Judit: A tardi nő élete a családban és a faluközösségben

elemzem. E két családtípus kiemelését indokolja, hogy Tard lakosságának, családjainak nagyobb része e két csoportba sorolható. A női munkákat jelentős eltérésük miatt a nyári és téli időszakhoz kötődő tevékenységekre elkülönítve vizsgálom. Summáscsalád. A summásmunkában a lányok 12—13 éves kortól vettek részt. Amíg a fiatalasszonynak „apró családja" volt, nem mehetett. Ha a gyerekek már nagyobbak voltak és rábízhatta valamelyik nőrokonra, vagy vihette summába, már nem maradt ki az asszony sem a távoli munkavállalásból. A nőknél a summásmunka-vállalás felső határa 45—50 év volt, s ez természetesen függött a munkabírástól is. A summások párba szegődtek el. A rokonok és a barátok igyekeztek egy helyen munkát vállalni. Az egész béres férfi mellé félkezesnek ment a nő. Sok nő a summásmunka mellett meghatározhatatlan mennyiségű terményért a feleség nélkül menő férfiakra mosást, főzést is vállalt. A summásnő hat hónap alatt végzett munkái a következők voltak: répahorolás (gordonyozás), répaegyelés, kukoricakapálás, krumpli kapálás, marokszedés, kévekötés, kéve kocsira adogatása, törekhordás, krumpliásás, kukoricatörés, répatisztítás, répa csomókba rakása, emellett ebéd és vacsora kivételével étkezésről gondoskodott és mosott. A summásasszony munkájának heti beosztása azt mutatja, hogy a hét első hat napja munkában egyformán alakult. így 3-kor kelt, 8 órakor reggelizett, 12 és 1 között ebédelt, 5-kor uzsonnázott, 8-tól vacsorázott. A közbülső időt munkával töltötte el. A vasárnap időbeosztása másképp alakult, de lényegében minden vasárnap megegyezett. Általában 8-kor volt kelés, a délelőttöt a reggeli készítés, a mosás előkészítés és mosás, a templomba menés és az ebéd elkészítése töltötte ki. Az ebédet általában a pihenés követte, vacsora után közös beszélgetések, néha tánc vagy egyéb szórakozási lehetőségek voltak. A summások az uradalomtól kaptak kenyeret, egy hétre (4 kg-ot), szalonnát (az egészbéres egy hónapra 4 kg-ot, a félkezes 3 kg-ot), babot, száraztésztát, túrót. Általában igyekeztek takarékoskodni a kapott élelemmel, pl. a férj vagy feleség nem vette ki az egy hétre járó 8 kg kenyeret, csak kevesebbet, mert a megtakarított mennyiséget a summásmunka végén terményre válthatták át. Arra törekedtek, hogy minél többet gyűjtsenek, mert a legtöbb summáscsaládnak nem volt tehene, nem hizlalt sertést, így nyáron kellett megkeresni a téli hónapok megélhetésének alapját. Vasárnap az uradalom nem adott sem ebédet, sem vacsorát. Mindenki magának gondoskodott róla. A summáscsapatok szerveződése, ezt megelőzően a toborzás, a summába járás évenként megmozgatta a falu lakosságát. Minden évben eltérő számú summás ment el, de 300—350 fő kiválását átlagosnak tekinthetjük. Az utolsó nagyszámú munkaerőt mozgató summavállalás 1943-ban volt. Gazdálkodó család. A kizárólag földműveléssel foglalkozó családoknak általában 5—10 kat. h. földterület jövedelme biztosította a megélhetést, mindez természetesen a családok létszámától is függött, de ezekből a családokból is gyakran elment a legény vagy a leány summába, ha nagy volt a család és maradtak annyian otthon, hogy meg tudták művelni a földet. Az alábbiakban a gazdálkodó családon belül a gazda feleségének nyári munkáját mutatom be: 217