Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Zsédenyi Judit: A tardi nő élete a családban és a faluközösségben

E következtetések, megállapítások már utalnak a gazdasági viszonyok társadalmi vetületére is. A gazdasági viszonyok és a falu társadalmának átalakulását, a változásokat, a mezőgazdaság alakulása, a népesség népgazdasági ágankénti megoszlása, valamint demográfiai vonatkozásban is nyomon kísérhetjük. /. Változások a gazdálkodás rendszerében:

1 Év szántó kert szőlő rét legelő erdő egyéb összesen területe kataszteri holdban 1895 5251 109 — 312 1410 214 213 7509 1935 5234 119 148 328 1221 205 266 7521 1965 4608 305 130 248 960 450 336 7037 A táblázat adatai azt mutatják, hogy a határ összes területe a szövetkezeti gazdálkodás megalakulása után számottevően csökkent. Ez összefüggésben van a lakóövezet területének növekedésével, illetve az új létesítmények helyszükségletével is. Az összes határterület csökkenése egybeesik a szántóföld területének mindhárom időpontban kimutatható állandó kisebbedésével. Ezt a számadatok alapján indokolja a kertkultúra terjedése, másrészt az erdőtelepítés. A kert korábbi alacsony területét az emberek életmódja, foglalkozási sokrétűsége indokolta, az, hogy a lakosság kis része más területen rendszeres munkavállalásra kényszerült. A munkavállalásból következő mozgás kizárja a kertkultúra magasabb szintre való emelkedését. A rét és legelő területének csökkenése az állattartás háttérbe szorulására utal. Ezt jól érzékeltetik az alábbi adatok:

8 Év szarvasmarha sertés száma ló juh 1895 1041 793 492 4007 1935 1281 1957 383 1295 1953 1200 1095 186 696 1960 1079 1966 245 288 1966 917 1932 57 1650 A táblázat adatainak értékelésekor figyelembe kell venni a termelőszövetkezet megalakulását és az önálló gazdaságok fokozatos megszűnését. Az önálló gazdálkodás időszakában azt látjuk, hogy a község szarvasmarha-állománya lényeges változást nem mutat, bár a lakosság lélekszámához viszonyítva meglehetősen alacsony. Lényegében hasonló megállapítást tehetünk a ló- és sertéstartásnál is. Feltűnő viszont, hogy a rendkívül jelentős juhtartás a századforduló után harmadára, majd az 1930-as évek végétől továbbra is rohamosan csökken. (A juhászatot lényegében a szövetkezeti gazdálkodás elevenítette fel és hasznosította újra.) Az állatállomány általános csökkenése — amely összefüggésben áll a gazdálkodási rendszerek megváltozásával — nagy hatással volt a népélelmezés alakulására is.

9 V 213