Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Szűcs István: A falusi nők helyzetének változása három nemzedéken keresztül
A dohánytermelésben állandó női dolgozó 6 tag, akik egy brigád tagjai. A baromfitenyésztésben 12 nő dolgozik. A jószággondozásban nő nem dolgozik, de a tejesedények mosását, a szopós borjúk gondozásán, itatásos borjúnevelést nők végzik. A tagokon kívül az említett részes kapálásban dolgozott, besegített 15 nő. A háztáji elnyeréséhez szükséges előírt munkanapot (110) az elmúlt évben 53 nő teljesítette. A nyugdíjas, járulékos nő (tehát már nem dolgozó tagok) közül a múlt évben 17 nő dolgozott a termelőszövetkezetben. Még egy figyelemreméltó adat: a termelőszövetkezetben dolgozó nők közül termelőszövetkezeti tag felesége 17, termelőszövetkezeti tag lánya 3, volt termelőszövetkezeti tag özvegye 16. Az iparban és más munkahelyen dolgozó felesége közül a termelőszövetkezetben dolgozik 39. Tehát az összes munkaviszonyban álló nőknek több mint 50%-a nem termelőszövetkezeti családokból kerül ki. A termelőszövetkezeti női munka megbecsülésének jele, hogy Bokros Anna 70 éves tsz-tag, ill., nyugdíjas, aki még nyugdíjas éveiben is szorgalmasan dolgozik a tsz-ben „a mezőgazdaság kiváló dolgozója" miniszteri kitüntetést kapta. (Férfi tag még nem részesült a vajdácskái termelőszövetkezetben ilyen kitüntetésben.) A falusi nők az iparban. Ami városon már megszokott, az falun még új: nő az iparban. Eddig csak a háztartásban és a termelőszövetkezetben találkoztunk velük. Talán a munkaerőhiány, a hagyományos családi kötöttség és közösség lazulása az, amelynek eredményeképpen egyre többen, többségükben lányok és fiatalasszonyok vállalnak munkát az iparban. Alkalmaz vajdácskái lányokat a sárospataki varroda, a kályhagyár, a Faipari Vállalat, a téglagyár és a „Csepel üzemegység." Ezek a lányok, nők többségükben autóbusszal járnak munkába és haza. Egyrészük éjszakai műszak idején Sárospatakon vált szállást magának. Míg városon a munkaerőhiány szorongat, itt ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk a nőknél. Ha lenne közelben nőket foglalkoztató üzem, a termelőszövetkezetben nem igényelt nők, lányok igen nagy számban vállalnának munkát. Van már Vajdácskáról származó nő a miskolci fonodában is, sőt az NDK-ban is járt szakmát tanulni vajdácskái leány. Van a Miskolci Keksz és Ostyagyárban, a Kazincbarcikai Vegyiüzemben, bár a fent vázolt okok miatt még kevesen. Még mindig kevés nő jelentkezik azonban ipari szakmunkástanulónak. Azok a nők, akikről itt szóltam, többnyire, sőt kizárólag második, vagy harmadik kenyérkeresők a családban. Nincs köztük olyan, aki maga lenne a családfenntartó. Elhelyezésüket korlátozza az is, hogy ipari munkára képesített (szakképzett) egy sincs köztük. A női szakképzettség terén komoly lemaradás tapasztalható még. A falusi nők helyzete az elmúlt, általunk vizsgált 70 év alatt nem minden téren egyforma változáson, fejlődésen ment keresztül. Vannak területek, ahol úgyszólván alig történt változás (az idős nők általában), vannak, ahol kimagaslóan nagyok e változások (gyermekes anyák, gyermekvédelem). A felszabadulás előtt a nők helye a család volt. Munkaterülete a ház, az udvar és a határ. Ma ezek mellett új munkaterületek nyíltak meg a nők előtt. A termelőszövetkezeten kívül az ipar, a kereskedelem, az alkalmazotti munkakör, a szellemi munka területe, a szakmunka egyre előbbre viszi a nőket is abban, hogy az alkotmányban kitűzött cél: férfiakkal való egyenjogúság lépésről lépésre megközelíthető legyen. Öltözködés, divat. Talán a legszembetűnőbb változás a hároYn nemzedék életében az öltözködés területén követhető nyomon. Ha nem is volt egy kifejezetten vajdácskái, de volt egy Tisza-menti, bodrogközi népviselet, amely lassacskán eltűnt. A legidősebb asszonyok ládák mélyén őriznek még belőle néhány darabot. 208
