Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Szűcs István: A falusi nők helyzetének változása három nemzedéken keresztül

II. Falusi nők helyzete a szocialista társadalomban: A századfordulón két iskolája volt a másfélezer lakosú községnek. Egy a református egyház (1811-től mindennapi elemi iskola) és egy az egyesült rőm. kat. gör. egyház fenntartásában. (1868-tól van kat. elemi iskola.) Ebben a két tanerős, összesen két tantermes iskolában tanult a falu nem kevés gyermeke. A kötelező, ingyenes népoktatás bevezetése (1908) után is sokáig igen magas volt a hiányzók száma, ami részben a szegénység, a hiányos ruházat eredménye, de a tanítók sem igen bánták, hiszen minden tanköteles korú gyermek nem is fért volna be a tanterembe. Az általunk vizsgált időszak legidősebb korosztálya, a mai nagymamák érthető módon beérték, ha az első, második osztályt kijárta a gyermek az iskolában. Ezt az általános helyzetet még rontotta az első világháború és az azt követő egy-két év, 1920-ig, amikor az apák távolléte, hadifogsága idején a gyermek az anyjával volt kénytelen a mezőre menni, még kaszálni is, a lánygyermek is legjobb esetben otthon a kistestvéreire vigyázott. Az iskolába járást egészen háttérbe szorította. A prépostsági birtok Nyerges tanyáján mindig élt kb. 150 ember, de iskola 1948-ig nem volt, s a községben levő iskoláig a rendkívül sáros úton még a lovas fogat sem tudta behozni őket. Téli időben a gyenge ruházatú cselédgyermekeket el sem merték indítani, őszi és tavaszi hónapokban pedig szükség volt a munkájukra. Nem sokat javult ez a helyzet a felszabadulásig, bár 1929-től (a ref.) és 1935-től (a kat.) iskolában is megduplázódott (kettő helyett négy) a tanítók száma. A század elején Vajdácskáról paraszti szülők leány gyermeke egyetlen egy sem tanult tovább az elemi iskola után. A felszabadulás után egészen megváltozott Vajdácska kulturális képe. A közel ötödfélszáz éves Sárospataki Főiskola közvetlen szomszédságában a községben (alig 8 km), csak 1811-ben indult meg a mindennapi elemi oktatás. Az első iskola a múlt században épült. Az egyházi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a consistorium (egyháztanács) tagjai közül csak a lelkész, a curator és az uradalmi ispán írta alá saját kezűleg a jegyzőkönyveket, a többiek csak jelet tettek. A felszabadulásig a községből elemi iskolai szinten felül néhány ifjú végzett csupán. Közvetlenül a felszabadulás előtt a néhány fiún kívül három parasztleány kísérletezett a továbbtanulással. A felszabadulás után az iskolák államosítása előtt is sok ifjú indult Patak felé. Az első nő, aki a felszabadulás után továbbtanult a községből (Molnár Andrásné, szül. Fajder Margit, az ált. isk. jelenlegi ig.-helyettese), nyolcgyermekes, földhöz juttatott szegény parasztszülők leánya, aki évekig gyalog járt be naponként Sárospatakra. Gimnáziumi érettségit tett, vagy azzal egyenértékű más középfokú iskolát végzett még a felszabadulás óta községünkből 11 lány. Az ált. iskola elvégzése után továbbtanul jelenleg különböző közép, vagy középfokú iskolában 11 leány. Valamennyi kisparaszti származású szülők gyermeke, háromnak az édesapja tsz-tag, a többié is ipari munkás, akik 1960 előtt ugyancsak itthon a mezőgazdaságban dolgoztak. Egy kivételével valamennyien többgyermekes szülők gyermekei. A felsorolt lányok (nők) valamennyien, márcsak koruknál fogva is a legifjabb nemzedékhez, a 3. generációhoz tartoznak. Világos az is, hogy a felsorolt ifjak egyikének szülője sem rendelkezik középfokú, vagy annál magasabb műveltséggel (kivéve az 5 értelmiségi lányt), a nagyszülők pedig annál inkább nem. A falusi nők munkája a termelőszövetkezetben. Mélyreható változást hozott a vajdácskái falusi nők helyzetében, elfoglaltságában, kereseti lehetéségében a termelőszövetkezet megalakulása. A bankok, a bányák, az ipar államosítása őket nem, vagy csak közvetve érintette. A fellendülő ipar egyre több munkáskezet igényelt faluról is, de a 206