Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Orosz László: Uradalmi cselédek és summások az aszalói káptalani birtokon

Nagy-tanyánál a Losoncaljban vagy a Magtárkertben termeltük a dohányt, összesen 30 kat. hold volt beültetve dohánnyal. Ennek az összes munkáit 6 dohányos végezte el családtagjaival és esetleg a fogadott napszámosokkal. 1932-ben a káptalan gazdálkodott a birtokon, de a dohánytermesztés továbbra is úgy folyt, mint addig. Én 1926-tól dolgoztam a dohányban egészen 1939-ig. 1942-től 1944-ig Sós Imre volt a dohányos gazda. A csomózóház a Kis-Tanyán volt. 5 méteres asztalok mellett egyidőben végezte a 6 dohányos a csomózást. Az asztalok felett 11-es petróslámpák égtek. A dohányt felesben termeltük. A csomózott és osztályozott dohányt az uraság szekereken vitette be Miskolcra a beváltóba. A dohányért kapott pénzt megfelezte velünk. A palántázás befejezése után előleget kaptunk. Kaptunk ezen felül az uraságtól 1 kat. h. kukoricaföldet, 2 űrméter tűzifát, 20 kila sót, és a szükséges szalmát. A dohány után búzát vettetett az uraság, azt mi arattuk le tizedre. Az 5 kat. holdon évente átlag 40—50 q dohány termett. A csomózóházban vígan folyt a munka. Nótáztunk, tréfálkoztunk. Szükség is volt rá, mert hiszen nem volt éppen könnyű ez a munka. November második felétől kb 6—7 hétig tartott. Ez idő alatt minden napunk „hosszú nap" volt, mert az első dohányosgazda (az 1920-as években édesapám, Kozma László volt a gazda) hajnali fél négykor már ébresztette a dohányosokat. 4 órakor már a munkát meg is kezdtük és csak éjféltájban hagytuk abba. Közben megfrüstököltünk, megebédeltünk és megvacsoráztunk." A régi csomózóházi szokásokat elevenítették fel a Szabadság Tsz dohányosbrigádjának tagjai 1964 és 1965 telén. Eldalolták a régi dohányosnótát is, amely így hangzik: „Kukáslegény vígan töri a dohányt, Csomózóban ég a lámpa, hamvadzik, Szombat este olvassa a póréját, Barna kislány alatta szunnyadozik. Olvasgassa, kilencszáznak talárja, Ne szunnyadozz, barna kislány, gyere ki, Barna kislány elveszlek nemsokára. Ölelőre vár a karom ideki. Barna kislány, nem alszol az éjszaka, Míg ez a sok dohány be nem lesz rakva. Eljött már az éjfélnek az ideje, Be is van már a dohánynak a fele. Mán én többet a dohányba nem megyek, Intéző úr adja ki a pénzemet. Megmosom a dohánytól a kezemet, Nem is eszek több keserű kenyeret." Dohánytermesztésre valószínűleg Czinczár bérlő gazdálkodása idejétől a Kis-tanya megépítése után került sor, mert az akkori Kis-tanyai lakosok között találkozunk dohánykertészek nevével, így 1906—1907-ben: Kis Gáspár, Kis Mihály, Kis András, Füzes István, Ádám János. Majd 1909-1910-ben: Prokai Mihály, Miller László. 1911-1912-ben: Ádám Tamás, Stelkovics István, Ádám István, Ádám Bálint. 1916—1918-ban: Pintér Lajos, Orosz István. 1921-ben és később: Bartus Mihály, Kozma József, Pintér Györgyné, Kozma László, Szolnoki József. 1931 után: Halász Lajos, Bodovics József, Radics István, Baróczi Mátyás, Pocsai József, Gyetvai Mihály, Bodovics Ferenc, Nagy József dohányosok neveit olvashatjuk. Kukáslegény, ha bemegy a pajtába, Egyenesen feláll a szerdiára, Egyenesen feláll a szerdiára, Százhúsz pórét leolvas egy sorjába. 13* 195