Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Orosz László: Uradalmi cselédek és summások az aszalói káptalani birtokon
1939—40-ben épült, az akkori intéző testvére, Weichinger Károly építészmérnök tervezése és irányítása mellett. A vízvezetékkel is ellátott épületet egy hosszú folyosó két részre osztotta. Egyik részében 3 szoba és egy előszoba volt. A szobákból a szétválasztó üvegfalak széttolása által egy nagytermet lehetett kialakítani. A másik részben volt elhelyezve egy előszoba, az éléskamra, a konyha, a cselédszoba és még egy szoba. Ez utóbbit főképpen vendégszoba céljaira használták. Ebben az időben a régi intézői lakásban voltak az irodák. A cselédlakások hagyományosan szegényesek voltak. Kettes pitar-konyhás volt 4 cselédház. Külön bejárata volt 6 családnak. Ez utóbbiaknak már nem kellett civakodnia a közös pitar-konyhán. A cselédlakások azonban csak földesek voltak, nem úgy, mint a padlós intézői lakások. Volt a tanyán magtár, gépszín, kovácsműhely, juhhodály, és egy kb. 80 férőhelyes nagy istálló is. A felszabadulás utáni években a tanyán lévő épületek nagyobb részét lebontották. A megmaradt épületeket ma a Szabadság Tsz használja, mert itt van a termelőszövetkezet külső tanyaközpontja. A Kis-tanya 1905-ben létesült. Az akkori bérlő, Czinczár József építette, állítólag a bérleti díjhátralék törlesztésére, legalábbis így emlékezik erre Tizedes Ferenc volt cseléd, aki a bérlő egykori béresgazdájától hallotta. Volt a tanyán két cselédház. Az egyikben 5, a másikban 4 család élt. Az ötös lakás külön bejáratú volt, mindegyikben volt pitar-konyha, szoba és kamra. A négyes lakás két közös pitar-konyhából, 1—1 szobából és kamrából állt. A helyiségek kisméretűek voltak, padozatuk földes, tetőzetük cserép volt. 1932—1944 között 6 dohányos és 3 igáskocsis lakott a Kis-tanyán. A tanyán istálló, sertésól, juhakol, dohánypajta és csomózóház is volt. Az istállóban a cselédek tehenei (20—24 db) és 3 pár igásló állt. Az istálló cseréppel volt fedve. A megtermelt dohányt 60—60 m hosszú, 10—10 szakaszos dohánypajtában szárították. A pajták oldala deszkából volt, tetőzete nádból. A csomózóház kb. 10 m hosszú, 6 m széles terem volt. A téli hónapokban itt csomózták, simították 4—5 m-es hosszú asztalok mellett a dohányt. Padlásán terményt is tároltak. Tetőzete cserép volt. A Bársonyos partja mellett hosszan elhúzódó több szakaszos sertésólban kb. 200—250 sertést neveltek. Betonaljzatú, oldala deszka, teteje cserepes volt a sertésólnak. A juhakolban kb. 400—500 db juh volt elhelyezve. Ezt is cseréppel fedték. Padlásán az állatok etetésére szükséges szemesterményt tárolták. A Kis-tanyán jelenleg egyetlen épület sincsen. Csak a sertésól betonaljának a maradványai mutatják a tanya egykori helyét. Az épületeket fokozatosan lebontották. Leghamarabb a dohánypajták kerültek lebontásra. A dohánybeváltó az egyiknek az anyagát elvitette, a másik pajtát a Szabadság Tsz belső majorjában újra felépítették. A sertésól anyagát is a termelőszövetkezet használta fel a belső majorban. Az istálló, a csomózóház és a cselédházak anyagát a községi lakosok között osztották szét, akik építkezéseiknél használták fel azokat. A cselédházakból folyamatosan költöztek ki a régi cselédek. Legtovább Sós Imre lakott a tanyán, aki 1942—1944 között dohányosgazda volt a káptalannál. Amikor Sós kiköltözött, utána még új lakók jöttek: id. Sami Gyula és ifj. Sami Gyula. Ők 1952-ig laktak a tanyán. Ekkor kerültek lebontásra az utolsó épületek is. Az 1920-as és 1930-as népszámlálások statisztikai adatai szerint a tanyák lakossága így alakult: 1920-ban: Nagy-tanya: 81 lakos. Ebből iskolás korú: 11. Vallási megoszlás szerint: 53 rk., 6 gk., 17 ref., 1 ev., 4 izr. írni-olvasni tud 44. Kis-tanya: 60 lakos. Ebből iskolás korú 11. Vallási megoszlás szerint: 49 rk., 11 ref. írni-olvasni tud 43. 13 Foglalkozások és életmódok , 193
