Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Falusi szegődményesek munkája és életmódja a Bodrogközben

Ha annyi jószágot nem hajtott ki, akkor vagy kaszálóként kapta vissza a fennmaradó területet, vagy pedig eladhatta egy esztendőre a legeltetés jogát. A gulyások és csordások megválasztása után került sor a kondás megválasztására. Miután a választás megtörtént, a pásztorokat behívták és a Legeltetési Társulat elnöke ismertette velük a választás eredményét, majd mindegyiknek sok szerencsét kívánt a munkájához. Ezután megszabták minden pásztornak a munkáját, mert bár a fizetés nem különbözött, de a pásztorok feladataiban, munkájában volt eltérés. Az ökör és tinópász­tor ugyanis tavasztól őszig, éjjel-nappal kint volt a legelőn a jószággal. A csordások viszont reggel kihajtottak, estére hazahajtottak. Feladatuk tehát a jószágok természetének megfe­lelően alakult. A csordásoknak délben haza kellett hajtani a frissellős teheneket fejesre, majd fejés után újra kihajtani a legelőre. Emellett kötelesek voltak az apaállatokat is gondozni. Amikor legeltettek, akkor a csordában ott volt a tehénlétszámnak megfelelő számú apaállat is. (A Nagy csordán 3 darab, a Kiscsordán 2 darab.) Télen pedig, amikor már nem volt kihajtás, az apaállatok gondozása, tisztogatása, etetése is a csordások feladata volt. A kondásnak viszont egész esztendőben legeltetnie kellett. Itt azonban — ha nem vállalta a gondozást — nem kellett az apaállatot gondozni annak ellenére, hogy nappal a három darab apaállat a nyáj között volt. A pásztorok bére — beleértve a kondásét is — az állatok darabszáma szerint alakult a következőképpen: 1. 0,5 véka (12,5 kg) gabona 2. 0,25 véka (6,5 kg) búza 3. 1 ebéd (Az ebéd helyett 1928-tól 1,5 kg szalonnát adtak gazdánként, majd pedig a pásztorok kérésére 1937-től ezt is megváltoztatták és 6,5 kg búzát adtak helyette jószág darabonként.) 4. Fél kenyér 5. 50 fillér bocskorpénz 6. 1000 négyszögöl kaszáló (pásztoronként) 7. 2 darab tehén szabad legeltetése 8. Gazdánként 1 kéve kender A kondás bére nem sertésdarabonként, hanem öregenként alakult: 1. 0,5 véka (12,5 kg) rozs 2. 0,25 véka (6,5 kg) búza 3. Családonként 1 darab kenyér 4. Családonként 1 ebéd 5. 20 fillér szoktatópénz malaconként 6. 50 fillér bocskorpénz öregenként 7. Ha a koca a nyájban felbúgott és a kondás jelentette, 8. Ha a kondás vállalta az apaállat gondozását, akkor 3 kh földet, illetve annak termését kapta a gondozásért, de az apaállatok takarmányát a község, illetve a Legeltetési Bizottság biztosította. 9. 1 kéve kender családonként A jószágot, amelyet majd őrizni, legeltetni kellett, a pásztorok (a kondás is) a Legeltetési Társulat emberével minden év nagypéntekjén vették számba. Házról-házra járva a kihajtandó jószágot összeírták, a pásztor is beírta ami elibe került. Ilyenkor adták meg a bocskorpénzt is, és annyi tojást kapott a pásztor minden háznál, ahány darab jószág volt nála. Ilyenkor vágták a sertéseket is öregbe. Ez azt jelentette, hogy akinek malaca vagy süldője volt csak, ott három-négy darab malacot vagy 2 darab süldőt írtak egy öregbe, s ezek után annyit kellett fizetni, mintha egy fiaskocája lett volna. Ha azonban a 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom