Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Nagy Géza: Falusi szegődményesek munkája és életmódja a Bodrogközben
Ha a kovács munkájára a tekintélyesebb gazdák részéről nem volt kifogás, és a kovács nem akart a faluból elmenni más községbe, akkor minden további nélkül visszamaradhatott. Vele szemben más jelölt nemigen vállalkozott jelentkezésre, illetve nem számíthatott a megválasztásra. Ha azonban a kovácsnak jobb helye akadt, más faluban több kommen ciót ígértek neki, akkor a visszamaradás esetére kommen ciójavítást ígértek neki a faluban is, ha azt kérte. Volt azonban olyan helyzet is, hogy a faluban nem adták meg neki a kért javítást. Ilyenkor a kovács vagy maradt a régi béréért, vagy pedig elment más faluba. Ez jelenthetett a kovácsnak felemelkedést is, de elszegényedést is. Karcsán Baba Károlynak napjainkban is emlegetik egy ilyen elhatározását. Az egyik választás alkalmával fizetésjavítást kért, mert mint mondta, Pacin községben többet ígértek neki. Az elöljáróság, illetve a gazdák nem teljesítették kérését, ezért elment a faluból. Amikor elment, 15 szekér vitte a faluból a holmiját. Pácinban azonban más kovács is dolgozott, s nem ment olyan jól a dolga, mint ahogy azt várta. így azután két év múlva visszakerült Karcsára, de már elég volt két szekér a visszahurcolkodásra. Ha a választás megtörtént, megállapodtak a kováccsal a kommencióban is. A választó gazdák vállalták a kovács fizetésének összeadását, ugyanakkor megegyeztek a kováccsal a járandóságban és abban, hogy a kovács mit köteles végezni a megállapított bérért. A kovács is írásban vállalta azon munkák elvégzését, amiért a bért adták. A kommencióért a kovács köteles volt ingyen elvégezni az év folyamán az ekevasak élezését, az új ekevasak felszabását az ekére, s az ekék igazítását, javítását. Ha azonban a gazdának ezenkívül más munka elvégeztetésére is szüksége volt, ezért a munkáért már fizetni kellett. A kovács kommenciója két részre osztható: pénzbeni és természetbeni kifizetésre. A fizetés a felszabadulásig nem családonként, gazdánként történt, hanem ekénként. Ez azt jelentette, hogyha egy nagyobb gazdának két-három ekéje volt, a járandóság két-háromszorosát kellett megfizetnie a kovács számára. Az ekénkénti járandóság a következő volt: 1 pengő szénpénz, 0,5 véka (12,5 kg) gabona (rozs), 0,25 véka (6,6 kg) búza, 1 véka krumpli (25 kg), 1 db kenyér és lakás. A kovácslakás egybe volt építve a műhellyel. A lakás javítása, tatarozása a község feladata volt. A kovácsszerszámokat a kovács maga szerezte be, a műhelyben saját szerszámját volt köteles használni. A kovács a bért maga szedte be a nála levő lista alapján. A szemesterményt (búzát, rozsot) cséplés után, a krumplit két alkalommal, mégpedig ősszel és tavasszal, a szénpénzt pedig nagypénteken. Ezenkívül szokássá vált — bár a kommen cióslevélben nem szerepelt — egy kéve kender szedése családonként. A kenyér szedésének nem volt meghatározott ideje. A kovács családtagjai vagy a felesége mindig akkor szedte, amikor szüksége volt rá. Nem is sorban történt, hanem éppen akkor, amikor a gazda felesége éppen meg tudta adni. A kommencióslevélben meghatározott munkán kívül persze más munka elvégzésére is szükség volt egy-egy paraszti gazdaságban. Ezeknek a munkáknak az elvégzéséért azonban már fizetni kellett a kovácsnak. Ez már nem természetbeni fizetésből, hanem pénzbeliből állt. Az alábbiakban néhány kovácsmunka díjazását közöljük: 1. Új szekér vasalása a) ha a gazda vette a vasat 100 p. b) ha a kovács adta 200-250 P. 2. Targoncavasalás 4 P. 3. Ráfhúzás 1P. 4. Baltaélezés 1P. 5. Baltanádalás 2 P. 6. Tézslabevasalás 1 P. 182
