Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Büdi János: Mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterség Sárospatakon

MÉZESKALÁCSOS ÉS GYERTYAÖNTŐ MESTERSÉG SÁROSPATAKON BUDI JÁNOS Sárospatakon, a Bodrog folyó bal partján álló kis házban nagyon régi, szép, de sajnos kihalófélben levő foglalkozást űznek. Veres Sándorné mézeskalácsos — mutatja a cégtábla. Pontosabban mézeskalácsos és gyertyaöntő. Ez a két foglalkozás egymástól elválaszthatatlan, ezért így pontos a megnevezés. A hosszú, tornácos lakóházban van a műhelye. A legszembetűnőbb a bejárattal szemben levő, téglából rakott kemence. A kemence mellett van a szárító, és sorakoznak a szekréládák, melyekben az árut szállítják a vásárokba. A műhely fontos felszerelése a brech és a lengoló táblűi amelyen a mézeskalácskészítés két fontos műveletét, a fehértészta kidolgozását és kinyújtását végzik. A falakon vannak felakasztva a bádog- és faragott faformák. A műhely egyik falát teljesen elborítják a népi tányérok, korsók, melyeket Telkibányán, Hollóházán és Bélapátfalván készítettek. A műhely felszerelését Veres Sándorné szüleitől örökölte, akik Nyíregyházán voltak mézeskalácsosok. így már kislány korában elsajátította a mesterséget. 12 éves kora óta dolgozik, mondta, hogy először csak a könnyebb és egyszerűbb munkafolyamatokat bízták rá, később azonban már önállóan dolgozott. 1955. január 26-an Miskolcon megszerezte a mesterlevelet, majd Patakra költözött. Nagyon büszke a 21 régi faformáia, amelyek tudomása szerint több mint 100 évesek, és amelyeket apja Kánya Gyula nyíregyházi mézeskalácsostul vett meg. Régen egy mesternek három, sőt négy segédje, valamint egy-két tanulója volt. „Apám egyik mestere Tatai István, majd Gulden János, aki az akkori idők leghíresebb mézeskalácsos^ volt. Tatainak a testvére is mézeskalácsos volt, de faragni is gyönyörűen tudott, ő faragta a régi faformákat." Veres Sándorné kétféle mézeskalácsot készít: egyrészt méztésztából, vagy tochnitésztából, másrészt fehértésztából. A méztészta összeállításához a következő anyagokra van szükség: égetett méz, cukor, tojás, szalákáli és négyféle fűszer: csillagánizs, majoránna, szegfűszeg, fahéj. Az égetett méz és cukorszirup már össze van állítva, három nappal a sütés előtt. A többi anyagot a bekavarás idején teszi a sziruphoz. A masszát fateknó'be vagy fatálba, teszi a mennyiségtől függően, s fakanáhal vagy falapáttal összekavarja. A kidolgozott tésztát lengolja (kinyújta), majd beleveri a faformába. A faragott negatív minta így pozitív formában díszíti a tésztát. Az így megformázott anyagot tepsibe rakja és a kemence alsó szintjére pakolja. A fatüzelésű kemencébe alulra kerülnek a tochnitésztából készült sütemények. Nagyon kis tűz kell, ami lényegében csak szárítja a tésztát. A tésztát lehet világos, közép és sötétbarnáia sütni. Ez a változtatás a minőségét nem befolyásolja. Veres Sándornénak különböző formái vannak: debreceni tányér, szív, baba, ló, huszár, kard, olló, kosár, kakas, címer (1—2. kép). *A tanulmány elkészítésében részt vett még: Czentnár Ilona, Kemenes Magdolna, Morvaközi Judit, Pataky Judit, Pásztor Julia, Szabó Sándor, Tatár Etelka és Terebessy Piroska. 121