Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Fejes László: Egy miskolci kádármester
EGY MISKOLCI KÁDÁRMESTER FEJES LÁSZLÓ Ha valaki Fónagy Lajos kádármestert miskolci műhelyében felkeresi, akkor a sok modern és számtalan hagyományos kádárszerszám között egy derűs javakorabeli mesterrel találkozik. Egészséges, értelmes arca, izmos alakja, nyugodt mozgása a régi mestereket idézi, akiknek mindenre jutott idejük. Mindjárt megérezzük, hogy ebben az emberben a munka terhe és öröme teljes egyensúlyban van. Hivatástudata, szakmaszeretete éppen olyan magától értetődően árad, akár egy orvosé vagy egy tanáré, ö az, aki sok szeretettel mesélt nekem a kádármesterségről, az életéről és mindarról, amit itt röviden le fogok írni. Nem változtatok meg semmit elbeszélésén még akkor sem, ha ma ugyanazokat a kérdéseket talán már másként ítéljük meg, mint régen. így lesz hiteles. Fónagy Lajost nem a véletlen irányította a kádársághoz. Édesapja, néhai Fónagy Lajos szintén kádármester volt. 9 gyermek édesapja, aki 93 évig élt erőben, egészségben. Mint apró parasztfiú jött fel a városba, hogy kádárságot tanuljon. Szüleit bántotta a dolog, hiszen a legénykének minden lehetősége megvolt a gazdálkodáshoz és kicsit röstellték is, hogy fiuk tanulónak álljon, amikor erre nincs szüksége. Abban reménykedtek, hogy rövidesen ráun a vállalkozásra és hazamegy. Amikor 10 napnál hosszabb ideig maradt már a miskolci mesternél, érte jöttek, de ő kijelentette, hogy marad. így lett a parasztfiúból iparoslegény, aki röviddel felszabadulása után Budapestre kerül a Mechanikai Hordógyárba. Mindez a századforduló táján volt, amikor a munkásság már elevenen szervezkedett és így a fiatal kádárlegény is belépett a szakszervezetbe, noha ennek még egy kicsit illegális jellege volt. Titkon nagy ünneplésre készültek: május 1. megünneplésére. Ki is vonultak, de aznap, amikor délután munkába akarnak lépni, hívatják őket az irodába: tessék, vegyék át a munkakönyvet. Forradalmi elemekre nincs szüksége a Mechanikai Gyárnak. Fónagy Lajos nem esik kétségbe. Vonatra ül, Mezőcsátra utazik és az ismerős községben megtakarított pénzéből műhelyt nyit. Jöttek a megrendelők és jöttek a gyermekek is, egymást sürgetve lendítették fel a kicsi műhelyt. Kellett a pénz, mert a 9 gyermek közül hetet „stafírungözni" kellett; lányok voltak. Fónagy Lajos hetedik gyermekként érkezett 1911. február 13-án. 5 elemit végzett a mezőcsáti iskolában, ami már eggyel több volt, mint az átlagos és kötelező. Itt volt az ideje, hogy pályát válasszon. Édesanyja ellenezte az apai pályát, de az édesapja egyre ismételte: kádár, kádár, kádár. Nem is kellett túlságosan biztatni a legényt, aki már évek óta ott csetlett-botlott édesapja műhelyében, fahulladékból rakosgatva és barkácsolva össze az igen nagy értéknek számító játékot vagy kiskocsit. A végső döntést mégis az hozta meg, amikor édesapja így szólt: nézd csak fiam, Te is Lajos vagy mint én. Látod ezt a pecsétet, ezeket a szerszámokat, ezeket az értékes felszereléseket, amivel én most dolgozom? Ez majd mind a Tiéd lesz. Minek kerülne más kezébe ez a műhely? Ha én megöregszem, mindent Rád hagyok, csak tanuld meg a szakmát. Megtanulom, mondta a legényke, s akkor még nem tudta, hogy ezt könnyebb kimondani, mint teljesíteni. „Nem itthon fiam, nem itthon, hogy anyád kényeztetésétől ne légy semmi, hanem idegenben" — mondotta a mester, és a kislegény fölpakolt, hogy elköltözzék Mezőkövesdre, Drotál István kádármesterhez, akit az édesapja igen képzett, megbízható embernek tartott. 8 Foglalkozások és életmódok 113
