Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
Fenyvesi Edit: Kötélgyártás Sajószentpéteren
pontosan ellenkező irányba tekeredik, mint zsinórozásnál. A kötél nehezéke a rövidülést követve közeledik a ksir felé. A ksirhez érve minden hurok fellazul. Az ágak szálazása után a csülkölés következik, a végeket csinosan eldolgozzák. A kötélvéget 25—30 cm-re a végétől átszúrja a mester és a lyukba bebújtatja a kötélvéget, kitágítja a lyukat, majd az egész kötelet áthúzza rajta. A csülkölőt új hurokba helyezi de úgy, hogy a hurok tág legyen. Ezután a kötél csinosítása van hátra. Ismét a ksirre akasztják a kötélvéget (most a csülköket), és a szálazás irányában tekerik, s a mester gyors mozdulatokkal végigdörzsöli a kötelet egy nedves hálódarabbal. Ezzel tulajdonképpen a kötél el is készült. Már csak az értékesítés van hátra. A kötőfékeknek a fogatoknál van nagy szerepük. Legérdekesebb közülük a debreceni kötőfék, ami a vidéken ma is használatos. A kötőfék hat, hatszálas sodrott fonálból készül, ami bal sodrású. Az állat fejének megfelelően méretezi a mester. A mester egy deszkalapra felteker egy hatsoros (hatszálas) kötelet. A deszkalapon háromszor tekeri át. A kötél végét bicskájával meghegyezi, így megvéknyítja a kötélvéget, majd három ágba fonják. Ezt követően fűzőtűvel átszúrja mind a három sor kötelet. A fűzőtű egy félkör alakú vascső, aminek elkeskenyedik a vége. A másik végén egy félkör alakú rész van kiképezve, ami a tű fogására szolgál. Tehát a mester átszúrja mind a három ágat. A tű üregén keresztül átfűzi a kötél befont végét, a másikra egy 3—4 cm átmérőjű vaskarikát köt, majd a tűvel újra átszúrja a kötelet, és ellenkező irányban fűzi át a kötélvéget. Ezt követően megfordíja a mester a deszkalapot a másik oldalára. Itt is átfűzi néhányszor a kötélvéget, mindhárom szálon keresztül, majd a deszkán az előzőleg felcsavart kötélre merőlegesen áttekeri a kötelet úgy, hogy négy szál legyen egymás mellett. Majd újra fogja a fűzőtűt, átszúrja a szálakat és a kötélvéget átfűzi a tűn és a szálakon is. Egy kötőféken összesen tizennégyszer fűzi át a mester a kötél egyik végét. Ezek a fűzések képezik kötélrészét, ami a debreceni kötőfék ékessége. Minél többször vezetik át a fonalat, annál díszesebb a kötőfék. „A debreceni kötőfék nagyon igénybe veszi a kezet ám. Bizony sajog a tenyerem és magam sem érzem mire a végére érek, úgy feltöri a fűzőtű a kezem." A ruhaszárító kötél készítésekor duplahurokkal kezdi a mester a fonást. Többféle ruhaszárító kötelet is készít. Minél több ágból tevődik össze egy kötél, külsőre annál csinosabb, erősebb. Először 6, illetve 12 ágat fon össze attól függően, hogy milyen kötelet akar készíteni. Ha ezzel elkészült, két-két szálat összeereszt, és így 3, illetve 4 db kétágú kötelet, majd ezeket is összesodorja. A ruhaszárító kötél lehet jobb és bal sodrású, hossza változó. Általában 10 m-től — 40 m-ig, de van ettől hosszabb ruhaszárító kötél is. A ruhaszárító kötél készítéséhez a mester száltartóx is használ, mivel a fonalat legalább 12 méterenként alá kell támasztani, hogy he érjen le a földre. Ha elkészül egy kötél, az erősségpróba következik. Az erősségpróba nem más, mint egy méter kötél szakítószilárdsága, vagyis amennyi súlyt egy méter kötél elbír. A mester négyféle istrángot ismer és készít. Egy istráng elkészítéséhez 25,30, vagy 40 dkg kenderre van szükség, ritkán felhasznál 50 dkg-ot is, de ez csak igáslovak esetében van így. Egy szál istrángba 16 fonál kell. A mester a könnyű ksir segítségével megfonja a szálakat balsodrásúra. A fonalon az első ölet vastagítva, a második ölet véknyítva fonja. A hajtónak figyelmesnek kell lennie, hogy a vastagabb résznél lassabban, a vékonyabbnál gyorsabban forogjon a kerék. Szálazáskor a fonalakat kettéhajtják és így szálazzák őket össze. Ilyenkor a sodrásra előkészített szálakat behelyezik a jól megválasztott nagyságú ler vájatába. A szálazás után a gliderekről leveszi a mester a kötélvéget, megnedvesíti a kibontott végeket, majd nedvesítve összefonja. A vastagabb végére a csülköt készíti. Rendszerint a második szálból készül a marhakötél, 210 dkg kenderre van szükség a készítéséhez. 84 fonalat készít először a mester. A fonás pontosan úgy történik itt is, mint 110
