Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Fenyvesi Edit: Kötélgyártás Sajószentpéteren

önállósította magát. Elkészítette a mestermunkát és mestervizsgát tett Miskolcon. Én pedig már mint sajószentpéteri kötélgyártó mestert ismertem meg. Műhelyében a következő felszerelést találtam: 2 db fonógép vagy fonókerék 1 db könnyű ksir 1 db nehéz ksir 1 db stakli 2 db száltartó 3 db háromágú ler 3 db négyágú ler (nagyobb) 2 db négyágú ler (kisebb) 2 db fonalvezető ler 5 db klider 8 db madzaghorog a fonógéphez 3 db kicsi horog a fonógéphez 2 db rudazóhorog 3 db folyós-henger 1 db 5-ös gereben 1 db 6-os gereben 1 db gerebenfog igazító 1 db sirerajter, rázóbotok 2 db csülkölő 3 db háló 4 db spinnflekk 2 db kés 1 db bicska 1 db fenőkő 1 db munkakötény 1 db hálókötőtű 1 db fűzőtű 1 db cirokseprű 1 db vesszőseprű 1 db kályha 1 db lámpa 1 db fűrész 1 db szenesláda 1 db lóca A kötélgyártás munkafolyamata és eszközkészlete A kötélgyártás alapanyaga a kender. A kötélgyártó többnyire szeptember végén szerzi be az egy évre szükséges kendermennyiséget, ami kb. 15 mázsát tesz ki. A KlOSZ-on keresztül az állam biztosít nyersanyagot a kisiparosoknak. A kender annak rendje és módja szerint meg is érkezik bálákba, kötve. Egy bála 1 métermázsa kendert tartalmaz. A mester már megszokta és megkedvelte a nagyüzemileg feldolgozott kendert. A színe szebb, szagtalan és jól szárított, de elég pozdorjás. Az állami ellátás ellenére előfordul, hogy néha egyéni termelőtől vásárol kendert. Noha ez ma már nagyon ritka, mert a környéken kihalóban van a kender termesztése. Régen azonban gyakran vásárolt egyéni termesztőtől, mert az olcsóbb is volt. Ilyenkor alaposan szemügyre vette az öreg kendert, megvizsgálta színét, szagát, a szálak hosszúságát, kóc- és pozdorjatartalmát. „Az a jó kender, amit csak a levágást követő nyáron áztatnak. Ennek a kendernek nagy a zsírtartalma, szép fényes kötél lesz belőle, meg sok múlik az áztatáson is. Ami lenn a mocsolya alján van, az inkább fekete mint szürke. A mesterek pedig legjobban a világos kendert szeretik." — mondja. A feldolgozás első folyamata a gerebenezés. Eszköze a gereben. Nagyon eltérő a falvakban közismert gerebentől. Fa állványon van elhelyezve, kb. 45°-os dőlésszögben. A gereben, mint ahogy a műhely teljes felszerelése Apatinból, Hank Ádám cégétől való. De nemcsak a sajószentpéteri kötélgyártó vásárolt Hank Ádámtól, hanem az ország csaknem minden kötélgyártója. A gereben többféle lehet. Elsősorban a fogak minősége szerint osztályozták. Van ötös és hatos gereben. Az ötös gereben a finomabb, fogai apróbbak. Ez is acélból készült, de sűrűbben vannak egymás mellett a fogak, mint a hatoson. A mesterek általában a hatos gerebent alkalmazzák. A fogak hossza 12 cm és 65 db van belőle, egymástól kb. 1 cm távolságra. Lényeges, hogy a fogak gömbölyűek legyenek és ne szögletesek, de az acél minősége sem utolsó dolog. Nem jó a túl kemény, de a puha acél sem. A gerebenezések alkalmával szerepet kap a gerebenfog-igazító, 106