C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

«. 43 ­kaszárnya". Meg kell azonban jegyeznem, hoey az újsti­lusú dallamok - még ha olyannyira rokonok is azonos szer­kezetük folytán - mégsem rendelkeznek annyi országszerte közös változattal, mint a régi dallamok. Erre az ellent­mondásra Sztareczky Z. északinagyarországi gyűjtése figyel­meztetett. Azoknak a dalokmk nagyrésze, melyek közösek az országrészen, régi dallamok; új-dallam dolgábana leg­kisebb falvakban is több az eredetiség. Mig a "Megöltek egy legényt", "Lám megmondtam", "Hallottad-e hirét", stb dallamára mindenfelé rá lehet ismerni, az új-dallamok óri­ási táborában az egymás mellé helyezhető változatok száma kevesebb. Talán azt jelenti ez, hogy a z új-stilus fő-dal­lamt ip usai e gyelőre m ég kialakulatlanok. A legfontosabbnak nevezhető új típusokra még korai lenne következtetni. Figyelmet érdemelnek és más természetű gyűjtemények számára, értékesithetok Sivák Barna még le nem jegyzett mű ., dal - variánsai. Ezeknek egyetlen példányát sem vettem fel a Dallampéldák közé. Ilyenek : "Csináltam egy hegedűt fehér­rózsafából", "Itthagyom a falutokat nemsokára", Zúg a vihar, jajgat a szél", "Esteledik, alkonyodik, nyolcat ütött az óra", "Mindenen keresztül jöttem én tehozzád", "Keserű a borostyánfa levele", "Barna legény, de göndör a maga baju­sza", Alig várom, hogy a nap lenyugodjon", "Haragszik az édesanyám", "Ugy elmegyek, hirt sem hallasz felőlem", "Nin­csen pénzem, elkértyáztam az este", "Csendes Maros partján", "öreg baka búcsúzik a századtól", "Végigmentem a szántói fő­utcán", "Volt szeretőm, volt szeretőm tizenhárom", "Jól tudod, ki vagyok", "Kapud előtt járok", "Jegenyefán fesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom