C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

- 39 Mint minden nagy népdalénekes, ő is szélességre törekszik. Kezelésében az új-dallamok is melizmásódnak. Az "Édesanyám kiment a kiskertbe " /?-$/, "Nem akar a vezérüröm legelni" /24/, "Nem messze van ide Kismargita" A33/, "Ne legyetek oly kevélyek cekeházi lányok" /32/, "Túl a Tiszán csikóslegény vagyok én M

/37/i "J

a

á de röges, jaj de széles az az út" /41/ csak szerkezetük tereli az újrétegbe. A "De sok széna szalmá"-t /35/ kirobbanó zárósora már-már kirekeszti az új-stilusból. A Sivák lányoknál többször észlelhető, az apáétól elütő variánsok néha ugy értékelhetők, mint az apa hátrahagyott régi formái. Régebbi Sivák-felvételek bizonyítják is ezt. Az "Endrepusztán" /10,120/ alábbi két részlete közül ilyenformán a lányoké az eredeti, Siváké az újabb: ,

f,*r"fU'i frr;i

p|

irrPr m t - des jit- 1XASZ,O -lyanaae-pctL ftt-ru.-. lyiUz SIVA'K B ARM ABA'S 0, fe ju -hasi, o - IYAU. «re - pen fa -ra - lyilsz. SIVA'K ANNA ÉS ILONA A két legtehetségesebb tanitvány, Anna és Ilona ma még legtöbbször ugyanazt a dallamtövet lombősitja /pl. "Az Alföldön" 119, "Bndrepusztán" 120/, de már fesledeznek saját szirmaik is /pl."Cekeházi birónak" 122, "Három hordó borom van" 124, "Ne legyetek oly kevélyek cekeházi lányok"