C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

— 31variánsok, semmint közeledőknek, /Gondoljunk az országosan ismert "Lóra csikós, Lóra" bomlására./ Mindenesetre alkotórészeik szinte kombinativ módon cserélődnek« A család dallamvariánsai sorában tehát alkatrésze

k cseré,jév

el - mintegy osztódással - önállósuló dal

l

amtipusok észlelhetők. De persze legtöbb az egyazon dallamtipuson belüli variáció. A variálás legnagyobb mestere a családfő; ő már szinte karakter-variációkat teremt. Őt Anna lánya, azt pedig húgai követik. A legfiatalabb testvérek, József és Julia - bár az önnálósulás több-kevesebb nyomával a család közös dallamait még állandósult, mintegy megkövült formában ad,iák elő. Az anya sem igen vesz részt a régi és új-dallamok továbbfejlesztésében; neki a dalkincs alapozásában van szerepe. Variációhoz nem minden téma alkalmas. A Sivák család széles Rubato-dallamokat használ fel e célra mind a régi-, mind az új-stilusból. Ékes példányok "Az Alföldön" /8, 119/» "Endrepusztán" /10,120/,melyéknek nemcsak a közölt hat variánsa, hanem szinte minden egyes előfordulása valami új elemet tartalmaz; ill."Magyasan repül a fecske" /76,135/> "Nincsen nekem egyebem" /96»139/» melyek az újstilus fejlődőképességéről vallanak; stb, stb. A variálás együtt jár a diszités képességével. A melizma tehetség és képzelőerő bizonyitéka, amely nem minden családtagnál jelentkezik azonos erővel. A diszités legnagyobb mestere a családfő; az ő hangszinét és nagyerejü kifejezőképességét jutalmazta a "népművészet mestere" cim. De m<B—gotta alig maradnak el Anna, Ilona és Margit lányai. A két