C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

- 12 A Sivák szülők dalkincsük legnagyobb részét, külösen az értékes régieket szüleiktől hallották és mivel azok mindketten Északniagyarorszagról származnak, sőt egész óletük e tájon folyt le, természetes, hogy dalaik egy része mások ajkáról is felhangzik. Fogékonyság és tehetség dolga az, hogy Sivák Barnabás Sajóvelezden és más falvakban juhászkodás közben, felesége pedig leánykorában Tiszalucon bőségesebb tartalomiaal töltötte meg utitarsolyát, mint más parasztok, kik csak egyik vagy másik dal után nyúltak« Sivákék a táj minden jellegzetes dalát megszemélyesítik| azokban a dallamokban pedig, melyeket a környékbeli parasztság nem ismer, a család mestersége folytán talán valami ősi juhász-hagyatékot lehet keresni, különösen ha a szövegtematika is juhászélettel foglalkozik. Főleg a rubato-előadésu, erősen diszitett - mintegy ötvöződött - uj dallamok között lehet találni ilyeneket. Az a különbség, ami a Sivák család és más cekaházi és környékbeli énekesek repertoárja között van ós az a mennyiségi és minőségi túlsúly, ami a család javára mutatkozik, arra vall, hogy ez a dalkincs ós a maga számos eredeti vonása, mint aranylelet, nemcsak egy művészeti ág, hanem egy egész nemzet ritka értéke«