Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Táplálkozás - Bánlaki Szidónia: Disznóölés Sajóbábonyban

DISZFÓÖLES SAJ

Ó B_Á B _0 N I BÁJ Valamikor Sajóbábonyban nagy dolog volt a disznóölés. Kádár nénitől, aki leánykorában Sajóbábonyban /Borsod megye/ élt, a bábonyi disznóölésekről hallottam. Az előző nap már fakasszák a kását, hordják a szalmát. Másnap kora reggel megérkezik a böllér /disznóölő/ és összehívják a komákat. Megkezdődik a pálinkázás.Később leszúrják a disznót és kezdik perzselni. Az asszonyok /a komák feleségeik, a böllér felesége nincs oit, ez igy illik/, csigatészát és tyúklevest készitenek. A böllér felbontja a disznót. Az első hűst, amit kézbekapnak átadják az asszonyoknak, akik azt megsütik. Ebéd idején a falu betegeinek küldenek ebből. /Egy tányér levest és sültet. Ugyancsak ebből a húsból küldenek a böllér feleségének is./ Ebéd után megkezdődik a hurka és kolbász töltés. Ezt főleg asszonyok végzik, a férfiak pihennek és közben borozgatnak. A szorgos asszonykezek elkészitik az Ízletes töltöttkáposztát is. Vacsorára szintén küldenek a betegeknek, s a böllér feleségének levest és töltöttkáposztát.Este van a disznóölés legfőbb pontja: a disznótor. Emelkedett, lagzihoz hasonló további részében az evés folyik. Asztalra kerül a finomabbnál-finomabb étel, ami után jólesik a borozgatás: Van: 1. tyúkleves, 2. főtt hűs savanyusággal, 3. töltöttkáposzta, 4. hurka és kolbász, jó zsírosan, pirosra piritva, 5. sütemény.