Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Táplálkozás - Izsóf Tihamér: Kenyérsütés Mezőkeresztesen

KENYÉRSÜTÉS MEZŐKERESZTESEN A Tárosokban már nem foglalkoznak kenyérsütéssel, inkább a pékkenyeret fogyasztják. Otthoni kenyérsütéssel ma már a falvakban is alig találkozónk. Régebben még sok olyan család volt, ahol a kenyeret házilag készítették. A kenyérlisztet régen a rozs, kukorica, árpaliszt szolgáltatta. Ma a falusi háziasszonyok búzából készítik az Ízletes kenyeret. Ujabban sokszor kevernek a liszthez főtt burgonyát is. A kenyérsütés két napig tart. A sütés előtti napon előkészitik az eszközöket, majd a kovászolást végzik el. Másnap következik a dagasztás. A sütéshez szükséges eszközöket házilag készítenek el. A teknő

t vastag farönkből csinálják, ebben történik a dagasztás, a keresztfát a teknő tetejére teszik, hogy a sütőkendő bele ne érjen a kovászba, a lapocka a kovász kavarására szolgál, a

Sszakajtók

, melyek gyékényből, vagy fából készültek s ezeket többnyire vásáron, vagy vándorárustól szerezték be. A sűtőlapát teljesen fából van, két vagy három méter hosszú, az egyik vége korongszerüen kiszélesedik,a Tpiszkafa

, egy hosszú rúd, melynek végén néha vas boritás található, hogy el ne égjen, a szénvonó

, a kapához hasonló eszköz, melynek végét fából, vagy vaslemezből készitik. Az első mozzanat a liszt megszitálása. A háziasszony annyi lisztet szitál meg, amennyivel a teknő tele lesz.Egy kenyérhez általában egy szakajtó lisztett szoktak /elhasználni. A megszitált lisztet a teknőben ugy helyezik el, hogy a teknő e-