Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Bodgál Ferenc: Néprajzi gyűjtés Borsodban

- 4 kintétbe, lehet-e üdvös eredményű? A fordított törvénynek nem az e a sorsa, hogy sem az nem tartja meg ki hozta, vagy forditotta, sem az kinek hozták? Fordított, s a nép természetéhez nem alkalmazott nevelési könyv szerint nevelni, oktatni a népet, nem a legégrekiáltóbb időveszteség, s erkölcsi kinpad-e?... Illy képek lebegvén lelkem előtt Borsodból néhány népszokást közlök remélvén, hogy mások is szülőföldjükről a annak tájékáról néhányat szinte közlendenek. így a népszokások megismeréséből a pillanatnyi mulatságon kivül maradandóbb erkölcsi hasznunk lesz." Ebben az időben papok, diákok, irók /Borsodban Tompa Mihály/ gyűjtik a parasztok, kapások, céhes iparosok szokásait, dalait, meséit, A néprajzi gyűjtés általuk megkezdett első korszaka, a múlt század 80-as éveivel zárul. A néprajzi gyűjtés második korszakában tudatos, rendszeres kutatás kezdődik s a munkatársak elsősorban pedagógusok. Az 1886-1920 közötti időben Istvánffy Gyula, a miskolci leánypolgári iskola igazgatója gyűjti a palóc népi építkezés és népköltészet emlékeit, ö az első olyan kutató megyénkben, aki tanári hivatása mellett rendszeresen foglalkozik néprajzi gyűjtéssel, s írja meg az első könyvet a matyó népéletéről. 1900-1914 között Komoróczy Miklós tanár gyűjt a barkókra vonatkozóan gazdag néprajzi és népszokás anyagot. 1903-1914 között Kőris Kálmán kutatja a matyók díszítőművészetét, építkezését, szociális viszonyaikat. ö gyűjt először néprajzi tárgyakat az 1899-ben alakult Borsod-Miskolci Múzeum számára. Ezekkel, valamint fényképfelvételeível, rajzaival veti meg alapját a múzeum néprajzi gyűjteményének. Az első világháború zárja a néprajzi gyűjtés, és most már tudományos rendszerezés kezdeti időszakát. Bár a kutatók gyűjtőmunkájukba eddig is igyekeztek pedagógus munkatársakat, diákokat és más érdeklődőket be-