Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 424 32.A szeretet Szeretek egy kis lányt, Már nagyon, már nagyon régóta. Mit szenvedek érte, Csak az isten tudja. Attól kerekedett az én szivem attól, A sok búbánattól. Az a kis ján nemrég messze esett tőlem, Aztán szerelem ért, elfelejtett szépen. Azaz mit is mondok, el nem felejthetett, Mert sose szeretett. flem szeretett soha, hanem mindig bántott, Most utánam jön, mint egy szálló Átok. 34. Nem lehet foldni Sirtál-e te értem a bus éjjel alatt, Mikor úgy tettetve néha elhagytalak? Ugye hogy nem sirtál? Könnyen beszélsz vélem, Mikor te nem tudod mi az a szerelem. Hej az a szerelem! de nem szólok róla. Akármit beszélek az tsak kezdet vóna. Olyan kezdet, melynek sohase lesz vége, Mint nap égésének odafent az égbe. Hogyha te nem vónál, mily vig vőnek mostan, Ebben a vigadó nagyon nagy városban. De igy nem vigadok, nincs számora jó nap, örökkön örökké gondolkozom rólad. Bánatos az ortzám tsak néha mosolygok, De azért akkor is tsak rólad gondolok. Azt gondolom akkor, vajon millyen lennél, Hogyha valahogyan feleségem lennél.