Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Népdal, népies versek - Barsi Ernő: Tarjáni András népdalkincse
- 403 más alig hallja. S mégis mindig érzelmi telitettséggel énekeL Reggeltől estig való egyedüllétében, ott a nyáj mellet az ének teszi számára elviselhetővé a magányt. Nem csoda, ha ebbe beleadja szivét-lelkét. Ebben találja meg esztétikai és szellemi igényeinek, kielégülését. Szivesen dalolt otthon a családja körében is, mikor együtt lakott velük a tanyán, s a juhászdél alatt hazament. Ilyenkor leült csengő- vagy kolompszijjat varrni, apró-cseprő munkát végezni, se közben is mindig dalolt. "Neki mindig jókedve vót - mondja róla a felesége, - mindig dalolgatott." Ilyenkor a családtagok rendszerint csak hallgatták, de nem daloltak vele. Esténként András bácsi daltudása nagy vonzóerőt gyakorolt a szomszédokra is. Szivesen eljöttek hozzájuk szomszédolni, hogy hallgathassák. A András bácsi is "szerette a barátságot." Szivesen elhivták a falusiak pincezni is.Bár ő két pohár bornál sosem ivott meg többet, de jő nótái miatt néha még erőszakkal is elcipelték a pincébe. Ha meg a falutól messze, csak pásztorok között volt, akkor este jött össze velük közös dalolásra. "Mikor este behajt a pásztor, akkor mán szabad ember - mondja András bácsi.Ilyenkor gyöt tek osztán a juhász legény &k danolni, meghozták a jő hangszereket. Citöra nem kellett azoknak. Vót furulyájuk,klánétájuk. Játszották a jó nótákat. Aztán danoltunk, meg beszélgettünk." Nevezetes dalolási alkalmak voltak még a pásztorok ötletében a vásárok Alkalmával rendezett kocsmai összejövetelek. András bácsi felesége ma is rosszallólag emlegeti,hogy Sgyször, mikor a vásárba együtt vótunk, András összeakadt ezökkel a juhászokkal, ügy eltűnt velük, hogy meg s&találtam. Külön-külön mentünk oszt* haza." A vásár régen mindig két napos volt.Szombaton volt az állatvásár, vasárnap meg a kirakodóvásár. Szállásgondjuk nem volt a juhászoknak. Mikor elrendezték az állatok körüli dolgaikat, megcsinálták a vásárt, beültek a kocsmába, és itt köszöntött rájuk a kirakodóvásár napja. Itt aztán szégyen lett volna, ha' valaki még dalolni sem tud. Illő
