Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Zupkó Béla: Aratási népszokások Abaújban

ARATÁSI NÉPSZOKÁSOK i B A ü J B A 5 Az aratás nemcsak a mezei munkában a legnagyobb esemény, hanem a parasztság életében is minden esztendőben. Erre a munkára parasztságunk mindig bizonyos komolysággal gondol, mert az aratás neki az életet jelenti, Odaadóan, elővigyázatosan és erejének megfeszítésével végzi el e munkát. A Cserehát vidékén is néhány nappal aratás előtt,már munkára készen állnak az aratáshoz szükséges eszközök. Régen az aratást pénteken nem szokták kezdeni, napjainkban sem, csak akkor, ha nagyon muszáj. Általában a hét elején látnak az aratáshoz. Régebben, mikor mJg a nagybirtokosok is gazdálkodtak, a képesekn

él még megvolt a következő szokás: Az aratás megkezdésekor rendszerint az "ár" is jelen volt. Ilyenkor a marokszedő lányok, menyecskék földből kihúzott gabonaszálakkal öszszekötözték, s addig nem engedték el, mig ki nem váltotta magát. A kiváltás ára 16-20 liter bor volt. Mivel ismerte ő e szokást, a "váltságdíjról" már előre gondoskodott. /Büttös, Krasznokrajda, Csenyéte/. Ez a szokás az ország többi vidékén is ismeretes,csak a szabadonbocsátás jutalma más és más. Az aratás befejezésével, különösen az uradalmakban nagy aratóünnepségek szoktak lenni. Az ország többi vidékén az aratók szalagokkal díszes aratókoszoruk és aratókeresztek alatt vonultak haza, miközben daloltak, s a gazda fogadása után táncra is perdültek.