Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Tuza Ferenc: Lakodalom Mezőszemerén 1900–1950
- 350 sak lettek. Ha összetalálkoztak valakivel, akkor félrerúgták az útból és mentek tovább. Nem számitott nekik, hogy gyerek, asszony vagy férfi. Mindenki ugy félt tőlük, hogy ha meghallották a csengőt, akkor inkább bementek egy házhoz, nehogy valami kárt csináljanak bennük. Mikor körüljárták a falut, viszszamentek a legényes házhoz, és még aznap estig csendesen mulattak. Másnap aztán dél felé felkelt az uj pár is, és hozzá fogtak az elpakoláshoz. Az emberek szétszedték a sátrat és a konyhát. Az asszonyok.hazavitték a lagzisfazekak at és a fakanalakat. A menyasszony és a vőlegény peúig az evőkanalakat, a leveses tálakat, borospoharakat. Az uj menyecske süteményt •itt, az ifjú ember pedig egy fél liter bort a cseréptálért, vagy az ivópoharakért. Másnap el is pakoltak mindent, harmadnapra az uj menyecskének menni kellett a határba kapálni vagy aratni. I Ha leültek az asztalhoz enni, az uj menyecske nem ülhetett afe""asztálhoz addig, amig meg nem született az első gyermeke. A nagy cseréptálból csak az urán keresztül szedhette az ételt, és csak állva ehette meg. Sokszor bizony az uj ember nyakába cseppent a forró étel, és már kész is volt a veszedelem. Rámordult az egész család az uj menyecskére, és jól öszszeszidták. Az uj menyecskének mit volt mit tenni, hallgatott és legtöbbször nem is evett, hanem kiment az istállóba vagy kontrá ba és ott kisirta magát. Mindennel ugy kellett cselekednie, ahogy az anyósa és az ura mondta. így volt ez Mezőszemerén sokhelyütt még az 1950-es években is. Az uj menyecskének a helye a komra volt, ahol a legtöbb uj menyecske a zsákok tetején aludt télen-nyáronT] Ez a helyzet ma már sokat változott, ós a legtöbb fiatal pár már boldogan él a szép modern bútorokkal berendezett szobában. Tuza Ferenc
