Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Simon Béla: Az emődi lakodalom régen és napjainkban

AZ EMŐDI LAKODAIOMBáSBI ÉS IAPJAIHB A I A század elején Ernődön három héttel a lakodalom előtt, vasárnap este volt az első csigacsinálás

. Egy családból csupán az egyik vasárnap mentek el csigát csinálni. A gazdaasszony négy-hat darab tojást és egy tányér lisztet hoz, vannak olyanok, akik ki akarnak tenni magukért, s egy nagy tál liszttel és 10-15-20 db. tojással segítik elő a csigakészitést. A jókedvről a vőlegény gondoskodik, ő kinálgatja a vendégeket borral, a menyasszony süteménnyel. A csigacsinálás eszközei az orsó és a borda

. A bordát a szövésnél már használhatatlan bordából készitették, s az orsó nem más, mint a rokka orsója. Ezeket az eszközöket a leányok öröklik anyjuktól. Ma már egyre több helyen található az üvegborda,s a rézpálcából készült orsó. A csigakészités utáni tánc és mulatozás a csigavége taposása. Az utolsó csigacsináláson Összegyűlnek a vőlegény barátai. Mulatnak, isznak a részegségig. Ez aztán a csigavége taposás! Régebbi időkben ezen már részt vett a meghivott cigányzenekar is, ez volt a főpróbájuk. Kb. 50 évvel ezelőtt az volt a szokás, hogy a csigát csupán az utolsó két-három nap csinálták, legfeljebb egy héttel a lakodalom előtt. Az is divatban volt, hogy a lakodalom előtti napon nagy cécóval vitték a menyasszony holmiját a fiu házához, négy feldiszitett paripa húzta a kocsit, erre rakták rá a menyasszony hozományát: ágyát, komótját, ládáját fehérneműjével, ruháival. Ilyenkor a következőt dalolták: