Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Mádai Gyula: Lakodalmi szokások Diósgyőrben 1910–1930 között

- 332 - I Hogy szent hittel legyünk mi egymásnak híve. Gyermeki hibámért, hát engedelmet kérek, Ha megbántottalak, édesatyám, téged. Atyai áldásod mostan reám hintsed, Mostan utoljára, legyek legfőbb kincsed! Köszönöm jó apám, minden hűségedet, Áldjon meg az Isten, csókolj meg engemet! Csókkal köszön el a vőlegény édesapjától. Verssel búcsúztatja el a nagyvőfély édesanyjától is. Majd megalakul a menet. Elől halad a nagyvőfély, Öt követi a vőlegény a kérővel, majd a rokonság kettesével. Hem könnyű belépni a menyasszonyok udvarára, előbb engedélyt kér erre lakodalmaink szertartásmestere: Ma hajnalban, alig hogy virradt a reggel. Összegyülekeztünk szép számos sereggel. Jöttünk tisztes hajlékukba végre. Kedves menyasszonyunk nagy tiszteletére. Kedves násznagyuram! Násznagy uramhoz van egy kis kérésünk: Idekint várakozik szép sereg vendégünk. Legyenek szíves őket befogadni. Mi sem fogunk érte adósok maradni. Erre a kérő megmutatja a jegyet

, jegykendőt a kiadónak, s ő megengedi, hogy belépjenek. Bent esznek, isznak, majd sor kerül a menyasszony kikérésére és búcsúztatására: Menyasszony asszonyom, jöjjön ki kértemért, Á mi seregünknek nagy fáradságáért... Adják ki hát kérem, legyenek szívesek, Mivel sok a dolgom, hamar végezhessek. Adják ki a mátkát, harmadszor is kérem, —- Várja a vőlegény türelmetlenségben. Szánják meg a szegényt, már ne szenvedtessék, Hanem a menyasszonyt karjába vezessék! Kétszer-háromszor mást vezetnefe fre, kérdezik a vőlegényt: - tet-