Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Ruházkodás - Szűcs István: Népi viselet, ruházkodás Vajdácskán
281 fi mindig magának "szedett be". Ezt bőujjú inggel hordták. A bőgatyának ünnepi változata volt a szárán, az alján szépen rojtozott gatya, melyben templomba is mentek és a vőlegény az esküvőre is ebben ment, lakodalmában is ebben táncolt a 20-as évekig. ITŐs emberek viselték a derekas t, mely fent is zártságig gombos mellény volt, vászonból készült. Gubát minden legény és férfiember viselt. Télen a férfiak barchet lábravalót hordtak,hozzá gyolcs inget. Felül a fiatalok szines, idősebbek fekete posztó kabátot, ís erre vették rá a gubát. A vőlegény télen az esküvőre is gubába ment. Férfiak használtak nadrágszíj at, ezen kivül a fiatal emberek kb. 10 cm. 3zéles, sárga bőröve t, a kabáton kivül, amelyet apró, sárga rézgombok díszítettek. Kötényt a nők ritkán hordtak, leginkább az u.n. mejjeskötőt, amilyenben még nemrég is elment a fiatal asszony a templomba is. A férfiak a kék vászon, vagy karton surcot hordták, de ez nem volt olyan elterjedt, mint a szomszédos községekben. A vászonnadrágtól a posztőnadrágig, a esizmanadragtól a pantallóig az átmenet mintegy 45 évig tartott. Mai mérleg; a mezőgazdaságban dolgozó férfiak 40 éven tul télen kizárólag fekete posztó csizmanadrágot, nyáron szines pantallót, a 40 éven aluliak télen és nyáron egyaránt pantallót viselnek. c./ lábbelik A kis gyermek télen posztó papucso t viselt, nyáron mezítláb járt. i gyermekek nyáron 10-12 éves korig, a fennőttek hétköznap szintén mezítláb jártak. Lányok és asszonyok egyaránt csizmát hordtak télen. Csizmában ment a lány esküvőre is. Harisnyát nem hordtak, a csizmába kapcát húztak. Id.Szabó Ferencné arra a kérdésemre, hogy mikor volt a lábán először cipő, természetesen felelte: nekem még soha! /kivéva a nyári vászon házicipőt, ezt a papucsszerü lábbelit/. A férfiember esküvőjére vett magának fekete boi^csiz-
