Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Népi foglalkozások, mesterségek - Nemcsik Pál: A licei fazekasok
- 221 nyomjuk a nyakh oz, hogyne legyen alatta légüres tér. Azonfelül nyárssal nyomogatjuk. A nyárs lapos részével zsilip et, árkot csinálunk. Azután rátesszük a kisfület. Rátapasztjuk, majd finoman eldolgozzuk. Végül rátesszük a csicsitj a szopó t.Azt is jól eldolgozzuk. Ott nem lehet látni semmit, hogy van alatta árok. Olyan, mintha egybe volna az egész, ugy el van simitva. Kész a korsó, mehet száradni." d./ Az edények szárítása, festése, díszítése Az edényeket levettük a korongról és egyenesen a szári tódeszkára helyezzük. A kajsstronyokat is még az ülőhelyzetből tettük félre. Nyáron pedig vitték ki egyenesen a kinti száritó ra. Ott némely agyag félig meg is száradt, annál hamarabb lehetett zsengélni . A többi edény a száritópolcok ra került. Ezen is száradt az anyag, mielőtt festés re került, líyáron egy nap alatt megszáradt az edény. Télen 2-3 napra volt szükség. Azután az edényt elraktuk a padlásra, hogy ne ázzon be. A szárítás után jöhetett a festés . A fazekasnak volt fehér, fekete /bruscsin/ , sárga, zöld, piros, Aabaté r/, kék /szmolka/ szinü festékje. Ezt a festéket a molnároktól kapott pitién szűrte át abban az edénybe, amibe mártották az edényeket festés céljából. Abban az edényben volt egy nagy kanál . Az a mester maga csinálta. Megfogta a balkezébe az edény fenékszögit, belemártotta az edényt a festékbe, vagy csak az edény száját, az oldalára pedig festéket csorgatott a kanállal. Ez a munka gyorsan ment, óránként 50 darabot is megfestett a mester. Azután az edényeket festett állapotban tovább szárítottuk, míg tökéletes száraz nem lett az edény. Következett az edények díszítés e. Ehhez kellett nagyobb és kisebb cicka , szarvacska , evőkaná l és serpenyők . A nagyobb cickát a liba szárnyának vastag tollából készítettük. 10-
