Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Parasztsors – Munkássors - Koós Imre: Önéletrajz
- 16 dőben a terményt mérték. Nagyon jól ismertem, mert év végén ilyeneket hoztak a községi pásztorok is, amivel édesapám a munkabérüket kimérte. Nekünk vékás puttonunk volt, amit nem csak mérésre, hanem szüretben is használhattunk. Egy másik alkalommal, egy szalmakazal közelében kapáltunk. A podgyászunk a kazal mellé volt lerakva.A kazal oldalához volt támasztva egy nagy létra is, amivel onnan hordták az alom szalmát. Azt mondja nekem a pallér. . - Te gyerek! Vidd a kabátomat és tedd a lajtorjára! - Nem tudtam, hogy mit nevez ő lajtorjának . A laj tot talán, amiben az ivóvizünk volt, vagy mit? Ezért megkérdeztem. • Gazda ur! Hi az a lajtorja, a lajt? - Az az öreganyád palóc úristene! Ott van a kazal mellé állítva, nem látod? A cimborák mondták azt, hogy a létra az. Több ilyen félreértés is volt, mert hiába voltunk magyarok mi is, meg ők is, mégsem teljesen egy nyelven beszéltünk. A cikulai szálláshelyünkről még nem is beszéltem. Egy hosszú alacsony ópitmény volt, deszkázott kátránypapir tetővel. Kétoldalról egybeépített priccsek voltak szintén deszkából, de tartófák helyett kiselejtezett lórésineket használtak be. Ennek az lett a következménye, hogy ha valaki keményebben fordult a szalmazsákján, még a hozzá hatodik fekhely is mozgott. Mondta is egy fiatalasszony a férjének. - Hallod-e Laci! Az rakja bele ebbe a savanyubabos életbe. Akaszd fel magadat, ha másutt nem tudod megkeresni a kenyeredet, de én többet summásnak nem jövök. Hiszen itt még egy jóizüt szeretkezni sem lehet, mert még a hatodik szomszédod is észreveszi! - Rengeteg poloska is voltabarakban. Cikulán szalmazsákot is adott a gazdaság, páronként egyet. A nőtlen férfiak, vagy magányos nők, hálótársat választottak a saját nemükből, akivel közösen feküdtek egy szalmazsákon. Hogy a fekhelyen kényelmesebben férjünk, két zsákot
