Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népi foglalkozások, mesterségek - Koós László: Egy kovácsmester élete

- 202 ­ben lehettem, és kérdezhettem a mestertől, mi ez, hogy kell ezt csinálni. De itt, ha a műhelybe beküldtek valamiért,mind­járt kizavartak, még a mondókámat sem mondhattam el, mert a gyerek bőg, menni kell vigasztalni. Amikor asztalhoz ültek e­bédelni, a mester, a mesterné és a segédek, nekem a gyereket kelíett pesztrálni, de ha aludt, akkor én is ebédelhettem a többivel, de nem az asztalnál, hanem a küszöbön ülve. Ilyen­kor még jobban ránehezedett valami a szivemre, valami, eszem­be jutott az otthoni ebéd, eszembe jutott a rózsás tányér, a­melyből mindig olyan jóizüen ettem. örömem csak akkor volt, amikor este a tehénért men­tem. Ahol vártam a tehenet, ott volt egy öregember, aki libát őrzött. Az vigasztalgatott, az mondott nekem sok viccet és sok mesét. Egy alkalommal ezt mesélte el: Este volt. A segédek a faluban csavarogtak jobbra-bal­ra. Nem tudom miért, lehet, hogy lány volt a dologban. De mondom, ezt nem tudom pontosan. Elég az hozzá, hogy akár hová mentek, egy gyönyörűséges szép sárga ló ment az utón. Egyszer aztán azt mondta a kisebbik segéd, Jóska: Nézd csak, ez a ló mindenüvé jön utánunk, alighanem boszorkány lehet ló alakban. - Nem fogjuk meg? Nem bánom, felelte a másik, de mire kössük meg. Hallottam a nagyapámtul, hogy az ilyen boszorkány lovakat csak gatyanadzagra lehet megkötni, bármilyen vastag láncot eltépik, csak a gatyamadzaggal nem birnak. Erre a kiseb­bik kihúzta a gatyamadzagot és mondta: - Gyertek, fogjuk meg. Mentek, magukhoz csalogatták a lovat, és a nyakába kötötték a madzagot. No, most mit csináljunk Jóska - kérdezte a másik segéd. Vasaljuk be!' - felete a másik. Jól van! Gyerünk a műhelyhez. A műhely előtt volt egy nagy fa, ahhoz kötötték a lovat. Utána pedig gyorsan felvertek 4 űj patkót a lábára,me­lyeket az uraság parádés lovára csináltak tegnap. Amikor ké­szen voltak, elmentek haza. Reggel korábban a műhelyhez men­tek, fúrta a kiváncsiság őket. Egyszerre értek a segédek a műhelyhez. Hát uram fia, mi történt, nem volt ott a szép sárga ló, helyette a mesterné asszonyuk volt a gatyamadzaghoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom