Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népi foglalkozások, mesterségek - Koós László: Egy kovácsmester élete

BGY KOVÁCSMESTIH ÉLETI Hojgy_lettem kovácsinas? Beteges gyerek voltam, játszani nem szerettem. Amíg társaim Játszottak, én a szomszéd Oláh Lajos kovácsmühelyében töltöttem az időt. Mindig ott lábatlankodtam, néztem,hogy vasalják a lovat, hogy húzzák a ráfot a kerékre. Teltek-multak a napok, de én minden nap megfordultam a műhelyben. Nem csináltam ott semmit, csak néztem és hallgattam. Egyszer aztán Lajos bácsi azt mondta: - Hé, gyere csak, segits fujtatni az öcskösnek! Én nagy örömmel ugrottam oda és tapostam a fujtatófát. így ment ez nap-nap után, mihelyt kijöttem az iskolából. Alig vártam, hogy kikerüljek az iskolából és kovácsinasnak tanulhassak. Nagy gondot okozott a pályaválasztás. Nem tudtam dönteni, hogy mi legyek. Szabóinasnak menjek, a minek szüleim szerettek volna adni, vagy kovácsinasnak, aminek pedig én szerettem volna menni. Szüleim mindig azt mondták:"Oda adunk szabóinasnak, úgyis olyan beteges vagy. Könnyebb lesz tűvel, ollóval bánni, mint a nehéz kovácskalapáccsal." A szomszéd kovácsmester pedig biztatott, hogy menjek kovácsinasnak. Jó mester válhatik belőled, ha szereted.a szakmát. - mondta. No, de szép mesterség is ez. Eát van szebb dolog, mint ritmust verni az üllőn, miközben szerszámot formálunk az idomtalan vasdarabból, - mondta. Majd vette a fogót, és kikapta vele a tüeból. a fehéren izzó vasat, az üllőre tette és már ütötte is. SSajd tekintetét az izmos segédre vetette, az pedig hatalmasokat ötött a ráverőkalapáccsal az izzó vasra. A mester balkezében fogta a fogót, mellyel a meleg va-