Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Földművelés - Szűcs István: Kepésélet Vajdácskán

- 196 Fehér a babám mint a hő, Holdvilágnál csókolni jó. /Szikora a község határának legtávolabbi része, ahol a képesek sokszor arattak, és ahonnan haza sem jöttek, csak a hét végén, kint háltak a búzaföldeken. Szerették ezt a helyi, bizonyosan népköltésü dalt. Dallama is ősi szép dallam. A kányabinbő a kecskerágó bokornövény lilás rózsászin virága és bimbója. Aratáskor virit./ Kedvelt másik daluk: Istenem,Istenem,édes jó Istenem, Mikor lesz énnekem szép szabad életem. Akkor lesz énnekem szép szabad életem; Mikor egy szem búza száz keresztet terem. Mivel az a búza annyit sohsem terem, így hát nem lesz nékem szép szabad életem. Ismerték és szerették a«

1 "Kár a tiszta búzát zölden learatni...", "Kimegyek a rétre pipacsot kaszálni..." "Már minálunk learatták a búzát...", "Megérett a tiszta búza, le lehet aratni...", a "Tiszta búza kalászába lefagyott..." kezdetüeket. Ez utóbbinak figyelemre méltó, szép ősi dallama van. Szerették ezt a kis dalt is: Sokat arattam a nyáron» Keveset háltam az ágyon. Majd fogok a jövő nyáron, A babámmal a kis ágyon. Másik kedvelt nótájuk: A vajdácski kertek alatt Sokat belepett a harmat Sokat belepett a harmat , Kisangyalom gubád alatt. --. Évtizedeken át fótréfamester volt a képesek közt Csordás János és lovas József. Mindketten ma is jó egészségben élnek. Csordás eszméje volt az általa rendezett "temetés", mely